Mondjak le mindenről értük és magamért, vagy éljek az álmaimért?
Gyerek korom óta a valamilyen érzés mindig volt bennem.
"Nekem senkim sincs igazán"
Valamiért, habár mindig volt családom, senkim nem halt meg, szülinapomkor felköszöntöttek örömmel, és még csak nem is vertek minden nap.
MÉGIS ÚGY ÉREZTEM "EZ NEM A VALÓSÁG"
Valamiért nem tudom, tényleg nem tudom mit, de mintha színjátékot láttam volna a szüleimben, a testvéreimben, az életemben.
Szülinapjaimkor tisztán emlékszem, hogy bármikor amikor eljött a nagy nap, én már nem voltam olyan boldog.
Valamiért nem, bár voltak pillanatok amikor én is tudtam mosolyogni, ám amikor elindult a "Boldog szülinapot"dal... Valamiért elsírtam magam.
Kitört belőlem valamilyen bánat, harag, szomorúság, a szívem fájdalma mind-mind sírás formályában.
Apám sokáig nem tudta hogyan is kellene apaként viselkednie, de próbálkozott szegény, ám... Próbálkozásai ellenére KUDARCOT VALLOTT.
A gyerekei mind eltávolodtak tőle, az egyetlen aki még többségében beszél vele... Az én vagyok.
Gyerek koromban az osztálytársaim sokat vertek, néha én is visszavágtam.
A testvéreim sokat gúnyolódtak a súlyomon leginkább, a legemlékezetesebb gúny tőlük a "Zsír adó-vevő torony"
Anyumon sokáig nem tudtam kiigazodni.
Mostanra... Tudom, legalábbis akarom hinni, érezni, hogy szeret, de most, felnőtt koromban sokkal jobban egyértelműbb mint gyerek koromban.
Valami mégsem jó... Olyan érzés... Mintha már késő lenne... De ez nem igaz.
Anyumat megölelhetem ha találkozom vele és búcsúzom tőle... De ahogy Ő is megmondta... "Nem vagy már gyerek hogy ölelgetni kelljen téged" így az ölelésem amikor elsőnek találkozom vele és elköszönök még őszinte, ám az azon kívülieket vagy elutasítja vagy eltűri.
Nah jó... Térjünk magára a kérdésre...
21 éves srác vagyok.
Budapesten élek.
Habár most kiestem kicsit a folyamatos munkából, 1 hétnél tovább sosem voltam munkanélküli.
Átlag fizetésem NETTO 190-200.000Ft 1 műszakban (vendéglátás) ennél már csak többet kaphatok BudaPesten.
Nagyon jól élek egy rövid ideig 56.000ft-os cipőim vannak, képes vagyok egy 400.000ft-os projektet 3-4 havonta előrébb vinni, mobil telefon és készülék díj 28-30.000ft/ho amit ki tudok fizetni szinte mindig.
Ha bármit tényleg nagyon akarnék megvehetném.
Van egy Móricz Zsigmont körtéti szállásom 36.000ft/ho-ért szoba és lakótársakkal.
Amiért mindezt feladám:
Vidékre kellene költöznöm egy nagyon szegény sorban élő, mégis átlaghoz jobb színvonalt tartó családhoz.
1 hete megismertem egy családot.
Nagyon kedves család éd ezen a vidéken élnek, BudaPesttől 110km-re.
Ez a család.... Ez a család hihetetlen, kezdettől fogva, egyszerüen felszabadult, vagyok, és ez a család úgy bánik velem, mintha a család tagja lennék.
Annyi ölelést, szeretetet, puszit, kedves szavakat, és mást kapok tőlük, hogy.... Komolyan elgondolkodtam azon.... Hogy mindent feladok ezért a családért.
Hozzájuk költözhetek ha szeretnék.
Az apa azt mondta, ha úgy döntök oda költözök használaton kívüli szobát normálisan megcsinálja nekem, külön szobát kapok, és sok-sok kedvességet?
Viszont onnantól, hogy oda költözöm természetesen nem albérlőként fognak kezelni, hanem mint családtagként.
Ez azt is jelenti egymást kisegítjük minden bajból összetartunk.
Ha feladom BudaPestet... Úgy ezen a vidéken kell dolgoznom ami a következőkkel jár:
-FIZETÉS radikális csökkenés fix max NETTO 145-160.000Ft+esetleges jatt
-Kevesebb munkahely lehetőség ha egyszer elvesztek valamit sokkal nehezebb újat találni.
- kevesebb bolt (ez a része nem érdekel)
- az álmaim feladása (egy 400.000ft-os projektet mely az álmom azonnal fel kell adnom
- az élet színvonalam feladása (nem vehetek meg magamnak onnantól 40-50.000-es cipőket esetleg fejhallgatókat mert nem lesz rá pénz)
POZITVUM AMIT KAPOK:
- Teljes értékű szeretetet
- Egy saját családot
- Egy szerető, bújós anyukàt
- Egy bolondos de néha vicces nővért
- Egy kissé (NAGYON) eleresztett, kisöcsit 6 éves (de már most tiszteletlen sokszor az anyjával)
- Egy keménykezű, ugyanakkor aggódó, oltalmazó, felelőség teljes apát.
- És végül egy nőt akit nagyon szeretek, olyannyira megszerettem, hogy ha kell mindenem az övé lehetne.
Ő jelenleg még nem tudja pontosan mit érez irántam, kavarognak a gondolatai, de hiszem, hogy ez benne is le fog tisztázódni, elfogadom mind a nemleges, mind w pozitív választ, várni fogok az egyértelmű válaszára.
Szóval.... Ez a helyzet, köszönöm, hogy végig olvastad ezt a kis kérdéstm
válasza:Pokolian összeszedetlen az írásod. 21 évesen még sehol nem vagy az életben, nem hogy lekésve bármi érdemiről. Te annyira szét vagy csúszva, hogy ehhez pszichoterapeuta kell. Budapesten sokkal könnyebben találsz, mint vidéken.
Azt a családot felejtsd el! 1 hét után cak elmebetegeg akarnak bárkit beköltöztetni vagy akik csicskáztatni akarnak.
válasza: válasza: válasza:Nagyon kamu szagú a történet!
Ha mégsem kamu, akkor sürgősen keress fel egy pszichológust, mert valami nagyon nincs rendben veled!
válasza:Volt egy szerető családod aki neked kevés.
Van egy jól fizető melod, olcsó lakhatási lehetőséggel.
Majd jön egy jó, szerető család akik a gyerekukkké fogadnak, ingyen és bérmentve 21 évesen...
Ha neked lenne eszed, akkor tudnád hogy ingyen semmit sem adnak. Gondolkodj..
Miért tartanának téged gyereküknek?
Istenem, odakoltoltozol bezárnak pénzed elveszik. Alig tudsz elszabadulni majd.
De!! Legalább rájössz, hogy édesanyád, és édesapád volt a világ legnormalisabb szülője.
Különben is,az életben csak magadra számíthatsz. Te most képes lennél mindent eldobni?
Hogy ...szeretett kapj vadidegen emberektől?
Sajnálom de a te készülékekben van a hiba
válasza:Kérlek, fogadd meg sok előttem válaszoló tanácsát, és keress fel egy pszichológust. Nagyon sokat fog segíteni, hidd el. Ember, nagyon nincs rendben valami veled, de lehet rajta segíteni.
Ahhoz a családhoz meg oda ne költözz, mert annak nem lehet jó vége.
válasza: válasza:Lehet, hogy nem kaptad meg azt az érzelmi biztonságot, amire vágytál, de még nem késő. Egy gyerek csak kapni akar, de te lassan felnősz, így magad is tehetsz azért, hogy változzon a viszonyod a családoddal, mégpedig úgy, ha kicsit túlnézel a saját problémáidon, és megnyitod a szíved a szüleid felé, megpróbálva megérteni őket. Sok családban a szülők nem tudják kimutatni a szeretetüket, mert őket még úgy nevelték, hogy a túl sok ölelgetés meg szeretetnyilvánítás nevetséges. Beszélgess a szüleiddel arról, hogy nekik milyen volt a gyerekkoruk, mik voltak a legnagyobb élményeik vagy legrosszabb emlékeik. Próbáld meg immár felnőtt fejjel megismerni őket. Ne csak azt nézd, hogy milyen szülői teljesítményt nyújtottak, hanem mint embereket próbáld megérteni őket.
Tudtad, hogy a túlsúly gyerekkorban többnyire azért alakul ki, mert tudat alatt megpróbáltál terebélyesebbé, így fontosabbá válni, hogy észrevegyenek és törődjenek veled? Talán a testvéreid miatt érezted úgy, nem jut neked elég figyelem? És ők talán azért gúnyoltak, mert ők is küzdöttek a figyelemért, versengtek veled? Mi lehetett ennek az oka?
A borzalmasan visszataszító anyagiasságod is a figyelemhiányból fakad, szerintem. Aki 56 ezret kiad egy cipőre az vagy hülye, vagy így próbálja megkapni az áhított figyelmet és szeretetet, de ez nagyon rossz út, és ha ezekkel kérkedsz, az ellenkezőjét éred el.
A másik család látszatmegoldás. Ahol ennyire nyitottnak és vidámnak mutatják magukat, ott a mélyben rothad valami. Ne gyerek-funkcióba akarj bekerülni egy családba, inkább azon gondolkozz, hogy majd lassan te alapíts új családot, te teremtsd meg a szeretetteljes légkört. Ehhez viszont túl kell lépned a gyermeki önzésen, és lassan arra koncentrálni, hogy te mit tudsz magad körül teremteni, milyen érzéseket tudsz másokra kisugározni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!