A 14 éves húgom csak tanul és olvas? Mit lehet csinálni vele?

Ez gond lehet. Nevetségesen hangozhat elsőre, hogy az a baj, hogy csak tanul meg olvas, de ezzel be is skatulyázza magát a "stréber" (még ha nem is ezt jelenti ez a szó) vagy a fura kategóriába az osztálytrsai szemében, azt veszi észre, hogy gúnyt űznek belőle, nem szívesen beszélgetnek vele.

Emellett azt is észreveszi, hogy nem igen tud kommunikálni másokkal, feszeng, ha meg kell próbálnia beszélgetni, emiatt is hamar leépítik a beszélgetőpartnerei és ez felnőtt korára is kihathat.

Bár mondjuk ez a legkossebb gond.

Azt írod, hogy régen se volt ilyen, de azért pl Veled kommunikált és most már nem.

Nem motivált a beszélgetésre, ezért nem érdemes leülni vele és megkérdezni, hogy mi van vele. Kicsi az esélye, hogy elmondja az igazat; inkább vagy letagadja, hogy gondja lenne vagy eltereli a témát vagy nem reagál.

Inkább próbálj meg közeledni felé azzal, amit most szeret. Pl, szépirodalmi világban él. Találj ki egy sztorit és keresd fel, hogyy Te szeretnél írni egy novellát és segítsen megírni. Lehet azt is, hogy valami sulis anyagban segítsen, de ott nehezebb másra terelni a témát. Szóval leültök novellát írni és ahogy beszélgettek, rakjátok össze a művet, meg fog mutatkozni a lelki világa és könnyebb lesz utána, hogy látod, mire kell rákérdezned, mit kell vele megbeszélned.

Szerintem itt valami történt vele, ami miatt magába fordult, de tényleg rá kéne jönni, mi foglalkoztatja leginkább.

Jézusom...ne legyél már ilyen...Teljesen normálisan viselkedik,kamasz,érthető hogy nem akar részt venni a családi programokon,és hogy magányra vágyik.

Az jobb lenne ha mindenből bukásra állna,cigizne,piálna?!

Örülj hogy ilyen lett kamasznak.

Igen, érthető, hogy a kamaszok java elfordul a családtól, inkább mással beszéli meg a dolgokat vagy másképp adja ki az érzéseit. 15 évesen én is szívesebben beszéltem meg a dolgokat egy iskolai tanárral, mint a szüleimmel. :)

De más az, hogy egy lány kamaszként viselkedik meg más az, hogy teljesen bezárkózik.

Azért volt 1-2 rész a kérdező kiírásában, ahol már nem egy tipikus kamaszt olvastam, hanem valakit, akinek van valami problémája.

Voltak szín kitűnő osztálytársaim, egyik se volt ennyire bezárkózva, kb semmi nem tudsz csinálni, majd tavasszal talán kiolvad.

Vagy jövőre ha felkerül gimibe és jönnek az új barátok.

Nincs ezzel nagy baj.

14 évesen én is ilyen voltam. A saját kis világomban, olvastam, mindent is.

Aztán elkezdtem írni, és már 1,5 éve a regényemen dolgozom (plusz rengeteg sikeres novellapályázaton vagyok túl) :D

Hagyjátok békén!

Nem kell megijedni, simán csak introvertált. Ha emellett a tanulmányaival is a toppon van, akkor főleg no para.

Amúgy általában az introk nem szeretnek semmiségekről beszélni, vagy csak azért beszélni mert illik / miért ne.

Ha találsz vele egy mélyebb, gondolkodósabb témát, arról tuti szívesebben beszél, de csak ha nem pusztán azért hozod fel, hogy legyen miről beszélni. A családi programok is simán frusztrálhatják, főleg, ha olyan családtagok is ott vannak olyankor, akikkel amúgy ritkábban találkozik.

Amúgy némileg tapasztalatból mondom, magam is intro vagyok. Most már kicsit széleskörűbben átlátom, de tizenévesen csak simán semmi kedvem nem volt másokkal találkozni, beszélni. Frusztrált. Most sem a kedvenc elfoglaltságom tbh.

De ez nem kell, hogy ijesztő legyen, csak ilyen a személyisége. Nem lehet mindenki egyforma ;)

(Persze mindent is túl lehet tolni, de a kérdés alapján nem tűnik problémának amit csinál, szóval ha más jel nincs arra, hogy valami gondja lenne, csak simán befelé fordulóbb, akkor hagyjátok, ő így fog tudni kibontakozni. Ez az extroknak fura lehet. Amúgy vajon az introk tartják az extrokat furábbnak, vagy fordítva? Erről lehetne csinálni egy kutatást. De lehet, hogy már csinált valaki.)

Nincs vele semmi baj. Nincs oda a bulizásért, haverkodásért, nem alkesz meg drogos, nem k....rválkodik már fiatalon stb.

Tanul, szeret olvasni, szeret egyedül lenni. semmi gond nincs vele. Hagyjátok békén.

Én egész életemben hasonló voltam, utáltam a sulit a sok ember miatt, nagyrészt idióta kisfiúk, meg missz picccsák jártak oda, utáltam mint a szart, túl kellett élni... Sokat segített benne a tanulás, és az olvasás szeretete is. Ma már férjnél vagyok, dolgozom egy nem túl sok embert foglalkoztatott munkahelyen , szóval felnőttem, élek, semmi bajom.

Hagyjátok őt is élni. Ha kényszerítitek , garantáltan rosszul fogja érezni magát. Az jobb lenne? Ne legyetek se önzőek, se ennyire szűklátókörűek.

Nem mindenkinek áll az élet csavargásból,haverokból meg linkeskedésből. És nem mindenki szereti a nagy családi programokat sem. Van aki más személyiség. El kéne tudni fogadni.