Anyám azt várná, hogy támogassam a húgomat, mert hogy nekem úgyis jól megy. Igaza van?

14 év van köztünk, én nagyon jól keresek, de nincs még lakásom, autóm pl. A vőlegényemmel az esküvőnkre teszünk félre, meg lakásra gyűjtünk, tehát megvan a helye a pénznek.

Anyám vérszemet kapott, hogy akkor most már én megvehetek drágább holmikat a húgomnak, mondván nekem "úgyis telik rá". Ha szülinap vagy karácsony van, azt nézi, mekkora értékben veszünk neki ajándékot, sőt, megmondja, mit vegyünk neki és azt is hozzáteszi, hogy "kettőtöknek ez nem teher".

Volt, hogy megkérdeztem húgomat a telefonban, hogy mit szeretne szülinapjára és anyám rávágta helyette, hogy "okosórát kér". Vagy például lecseréltem a laptopomat és eladtam a régit, de anyám megjegyzést tett, hogy miért nem adtam oda azt a húgomnak inkább.

Megmondom őszintén, szeretem a húgomat, de nem én (mi) vagyunk a szülei. Így is mindig próbálok kitenni magamért, ha róla van szó, de azért van egy határ. Nincs lakásom, nincs kocsim, arra gyűjtök, hogy egyszer lehessen saját gyerekem, eközben más gyereknek vegyem a drága cuccokat?

Már gondolkodtam, hogy megmondom anyámnak, hogy ne ossza be a pénzünket. Mit gondoltok erről? Ti beszélnétek vele vagy megvennétek, amit ti gondoltok és elengednétek a megjegyzéseit a fületek mellett?