Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Felnőttként mennyire szereted...

Felnőttként mennyire szereted a testvére(i)det? Kiskorodban szeretted?

Figyelt kérdés
2020. szept. 13. 19:45
A kérdező szavazást indított:
Mindig is szerettük egymást!
Kiskorunkban sok harc volt, de most jóban vagyunk
Kiskorunkban jóban voltunk, de mostanra megromlott a viszony
Mindig utáltuk egymást
Több testvérem van, eltérő a kapcsolatunk, kifejtem...
98 szavazat
1 2 3
 1/21 anonim ***** válasza:
100%
Régebben nagyon szerettem, most is ugyanugy szeretem, csak ép 8 éve nem láttam:D
2020. szept. 13. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/21 anonim ***** válasza:
89%
3 évvel idősebb nővérem van, én 43 éves férfi vagyok. Sose volt a kapcsolatunk valamilyen, egyszerűen testvérek vagyunk. Volt, hogy veszekedtünk, volt, hogy verekedtünk, volt, hogy közösen játszottunk, segítettünk egymásnak a tanulásban, de kifejezetten bensőséges kapcsolatunk nem lett sose. Felnőttként 1-2 havonta beszélünk, elég felületesen, általános témákról. Nem szoktunk kérni egymástól semmit, de azt gondolom, hogy bármiben szívesen segítenék neki. Szeretem őt, de igazából nem érdekel az élete.
2020. szept. 13. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/21 anonim ***** válasza:
100%

Nekem gyerekkoromban jó volt a viszony velük, azonban ma már nem is beszélünk. Mind más életet élünk és teljesen más értékrendekkel rendelkezünk.

Ők gazdag pasit kerestek maguknak, nekem nem ez volt a mérvadó stb stb

Náluk megvan/megvolt a csillogás és a minden, én amikor rászorultam volna egy ebéddel nem segítettek.

Azóta volt, amelyiket a férje elhagyta, és ma már elég jól élünk mi is, de nem segítettem neki.

2020. szept. 13. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/21 anonim ***** válasza:
92%
2 és fél év korkülönbség van köztünk és mindketten 70 feletti férfiak vagyunk már. Nagyon eltérő a személyiségünk, még talán a képességeink és érdeklődési körünk is (bár nyilván vannak azonos jegyek), emiatt gyerekkorunkban is különböző volt a baráti társaságunk és alig-alig játszottunk együtt. Az öcsém már 20 évesen elköltözött otthonról (szakmunkás bizonyítvánnyal a zsebében) és megnősült, az apósáékkal laktak együtt egy kis lakásban éveken át. Én viszont csak 26 évesen költöztem el, amikor megnősültem és apósom úgy szervezte a lakásügyeket, hogy házaspárként midig önálló lakásban laktunk. Az elmúlt évtizedekben igen kevés volt köztünk a kapcsolat, egy ideig az unokahúgom születésnapjára mindig vittem ajándékot, azután ez is abbamaradt. Megjegyzem, feleségeink nincsenek jóban, sosem voltak. Most is az a helyzet, hogy születésnapon/névnapon email-ben gratulálunk a másiknak, netán érdeklődünk a másik egészségi állapota iránt, semmi több.
2020. szept. 13. 20:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/21 anonim ***** válasza:
88%
A lelki tarsam a hugom, nelkule nem is leteznek🥰🥰🥰🥰
2020. szept. 13. 20:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/21 anonim ***** válasza:
92%

Amíg közös szobánk volt, ami túl kicsi is volt, elég sokat martuk egymást. De fontos dolgokban kiálltunk egymás mellett, csak az összezártság miatti akut frusztráció okozott problémát. Örültünk amúgy, hogy ketten vagyunk, sőt, kistesót is szerettünk volna.


Aztán nagyobb házba költöztünk, külön szobánk lett. Onnantól a felszínes konfliktusok is megszűntek. Felnőttként is nagyon jó a kapcsolatunk, a húgom számomra a legmegbízhatóbb ember a világon, akinek bármit elmondanék.

2020. szept. 13. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/21 anonim ***** válasza:
100%
Nem utáljuk egymást, de nem túl bensőséges a viszonyunk, ez mindig így volt
2020. szept. 13. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/21 anonim ***** válasza:
100%

amíg gyerekek voltunk öcsémmel, egy kanál vízben meg bírtuk volna egymást fojtani... mindketten éreztük, hogy az apánknak csak egy gyerekre van elég szeretete, vagy legalábbis egy gyereknek kell tökéletesnek lennie, hogy dicsekedhessen vele... mindketten az az egy akartunk lenni, akinek valamennyire mégiscsak van apja... aztán ahogy felnőttünk megértettük hogy soha, egyikünk sem lesz elég jó neki, szóval olyan 12-13 éves kora körül elkezdett normalizálódni a kapcsolatunk (én vagyok az idősebb, négy évvel)

most fiatal felnőttek vagyunk, inkább haveri viszonyban, mint bármi közelebbiben, de kezdjük megszokni, hogy meg lehet bízni a másikban, ha baj van, fordulhatunk egymáshoz...

2020. szept. 13. 23:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/21 anonim válasza:
100%
Többen vagyunk testvérek és én vagyok a legidősebb. A húsz éves hugommal sose volt jó a viszonyunk. Régen verekedés, veszekedés volt, de mára már csak inkább kerüljük egymás társaságát. A kisebbekkel eddig jó a kapcsolatunk habár érződik a távolodás. Lehetséges azért mivel nagy a korkülönbség köztünk. (12év)
2020. szept. 14. 06:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/21 anonim ***** válasza:
100%
Kis korunkban kb mindig volt valami balhé . Mondjuk iker tesommal mindig jóban voltunk nővérünkkel annyira nem , de már már ki állunk egymásért és nagyon jóban vagyunk .
2020. szept. 14. 07:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!