Normális ha ennyire irigy vagyok a bátyámra?

Hát én eléggé elrontottam a korai életemet, iskola és munkakerüléssel…

Meg drogokkal.

Nekem már az érettségit is felnőtt oktatásban kellett letennem, de utána munka mellett elmentem egyetemre, levelező tagozatos szakra…

Nem bántam meg.

Harminchoz közel voltam vele amikor végeztem, de el tudtam vele helyezkedni.

Most ez amit ide leírtál, nem fest rólad valami szimpatikus képet…

Ettől függetlenül én azt hiszem, hogy sejtem mi lehet a problémád, aztán vagy úgy van vagy nincs úgy…

Akkor viszont nem sikerült jól átadnod.

Nekem is van egy nálam jóval sikeresebb bátyám és az tény, hogy sok rossz döntésem felé befolyásolt az, ahogy például a szüleink vagy más rokonok viszonyultak hozzánk.

Engem sokszor bántottak a rossz jegyeim miatt, lenéztek és megvetettek… Egyetlen alkalommal sem próbáltak meg bíztatni.

Így nem éreztem semmi motivációt arra, hogy tanuljak.

Mindig a fejemhez vágták, hogy még az érettségit sem fogom tudni letenni, de már ilyen 14-15 éves koromban is.

Így egy idő után már ezt el is hittem és úgy voltam vele, hogy akkor felesleges is próbálkozni…

Mielőtt elkezdtem drogozni, a nagymamám már mondta a szüleimnek hogy biztos azért kapok rossz jegyeket, mert rossz társaságba keveredtem és drogozni kezdtem…

Egészen addig erről szó sem volt.

De mivel a családom ennyire lenézett, azzá váltam amiként kezeltek.

A bátyámat meg folyamatosan bíztatták és mindenkinek az eredményeivel dicsekedtek, távolabbi rokonoknak, stb.

Tehát ez egy létező jelenség, hogy nagyon másképpen bánnak az egyik gyerekkel és szerintem sok múlik rajta…

Sajnálom, hogyha veled is ez a helyzet, de csak Te változtathatod ezt meg…

A legjobb az lenne, hogyha ennyi idősen a saját lábadra állnál, még akkor is hogyha úgy nehezebben jössz ki anyagilag.

Ugyanis akkor úgy fogod érezni, hogy nagyobb mozgástered van és talán nagyobb motivációd is lesz a változtatásra…

Kérdező, szerinted mi az ő sikerenek a titka?

És mi az oka az elakadásodnak?

Át tudom érezni, amit a kérdező mond. Minket is sokat hasonlítgattak össze a húgommal gyerekkorunkban - az én rovásomra többnyire.

VISZONT!

Bár ez mérgezte a kapcsolatunkat sokáig, mikor különböző egyetemekre mentünk és megszűnt ez a toxikus családi közeg, sokkal minőségibb lett a kapcsolatunk. Ő azóta is bulisabb, szebb, karrieristább, mint én, de ennek csak örülök. Mindketten megtaláltuk a helyünket a teremtésben. Ő is jól érzi magát a maga közegében és én is az introvertált bölcsész közegemben. Ugyanakkor támogatjuk a másikat, ha baj van. Mi 20/19 évesek vagyunk. Téged mi tartott vissza majd 30 éves korodig, hogy változtass ezen?

Sok mindenről tehetsz te. Elktad. Viszont az meg tőle gonosz, hogy másokat felkarol, keres nekik munkát, neked meg nem.

Én így megszakítanám vele a jó viszonyt. Ha olyanban sem segít, ami neki nem kerül semmibe és másoknak is megtette már.

Ne mástól várd a segítséget, hanem teremtsd meg magadnak! Nyilvan könnyebb, ha segít valaki, de másnak totál senkije nincs aki segítene neki (pl. árva stb.)!

Örülj annak, hogy kimehettetek hozzájuk és kaptál ruhát. Fogd fel pozitívan. Ha annyira telibe szarna ahogy te azt leírtad, mondhatta volna, hogy drága testverem te maradj otthon a seggeden, nem kell h kigyere hozzánk!

A tanulással kapcsolatban: ne add fel! Rengetegen 40-50 éves korukban KEZDIK el!

Ha nem megy a diploma, van OKJ vagy akármi más már annak is a neve, de lényegében ugyanaz. Akármilyen más képzés stb.

Én is kicsit irigy vagyok azokra akik velem egy idősek és sokkal jobb körülményeik vannak (már megvan a diploma, jó munka stb.) De ha az önsajnáltatással tölteném az időmet akkor nem is lenne meg ezek közül nekem semmi soha. Örülök az ő sikereiknek és azon dolgozom, hogy nekem is legyen legalább ol,an jó.

Mindennek megvan a maga ideje. Nem mindenki fejezi be az iskoláit egy időben, de ez nem változtat semmin. Ez nem egy verseny, hogy " jaaj kinek lesz hamarabb diplimája,háza, gyereke stb"

21/L

20: Nem tudni, hogy a munkahelyén is így tenne-e, ugyanakkor a plcsogás nekem sem szimpatikus.

De egy testvérnek jóesetben segíteni kéne a másikat. A kérdező úgy írta, hogy direkt nem segít, esélyt sem ad. A bátyus talán tényleg élvezkedik ezen, hogy többre vitte és nem akarja, hogy a kisetesó beérje.

Tudom, mert az én bátyám is ilyen.

10 éve sehol sem voltam. 20 évesen érettségim volt csak, munkám 0, a bátyám meg egy jól menő cégnél dolgozott. Barátokat, haverokat az enyémmel azonos végzettséggel odacsábított, nekem meg sosem segített(pedig nem picsogtam), csak hallgattam tőle az osztást, hogy milyen sar vagyok.

Azóta lett szakmám, külföldön élek a férjemmel és van egy babánk is. Őt közel a negyvenhez egy nő sem tudja elviselni, a munkamániájába lassan belerokkan és az utálatos természete miatt a haverok is pártolnak el tőle. Faxa lehet neki egyedül a csilivili lakásában. (Ami már nekünk is megvan!)

Lehet, hogy náluk más a helyzet és tényleg feleslegesen picsorog, de azt se tartom kizárónak, hogy egy tényleges elnyomó a nagytesó.