Tényleg "ellopom" a húgom gyerekeit?

Igyekszem röviden összefoglalni a kérdést. Testvéremnek két gyereke van, egy 17 éves lány és egy 14 éves fiú. Az apjukról lassan tíz éve alig hallani, jó ha évente párszor felbukkan, egyáltalán nem keresi a gyerekeket, szüleink messze laknak vidéken és velük sem a legjobb a kapcsolat.

Húgom nővérként dolgozik, szóval sokat és kevés pénzért, egy külvárosi panelban laknak (albérlet), ahol a két gyereknek alig van személyes tere.

Mindig jobban álltam anyagilag, így a gyerekek születésétől kezdve támogattam amiben csak tudtam, a lánynak én vagyok a keresztanyja is, férjemmel vittük őket mindig nyaralni, túrázni, moziba, sokszor nálunk aludtak, így elég közeli kapcsolatban vagyunk.

Nekünk sajnos nem lehet gyerekünk, de sikerült megbékélni a helyzettel, utazgatunk, kiköltöztünk az agglomerációba egy gyönyörű házba, hatalmas kerttel, háziállatokkal, mindennel.

A COVID óta férjemmel 100% home office-ban vagyunk, szóval a gyerekek rengeteget vannak itt, kialakítottunk nekik külön szobákat, jól érzik magukat, nem ritka, hogy 1-2 hétig nálunk "laknak". Mi örülünk nekik, könnyen megtaláljuk a közös hangot, a férjemnek és a fiúnak ráadásul közös érdeklődési köre van, így van olyan hétvégi nap, amikor végig elvonulnak bütykölni.

A húgom viszont az utóbbi időszakban nagyon nehezményezi ezt, úgy gondolja, hogy szándékosan hangolom ellene a gyerekeit, megveszem a szeretetüket, hogy ellopom a közös pillanataikat. (Például a lánynak jövő hónapban lesz a 18. születésnapja, szeretne egy kisebb bulit - felajánlottam, hogy hívja át a barátokat, grillezhetnek, nagy a ház és jó a közlekedés, emiatt a testvérem két órán keresztül veszekedett velem, hogy én ki akarom őt hagyni. Nyilván erről szó sincs, én sem tervezek 17-18 éves kölykökkel partizni, egyszerűen ez egy praktikusabb helyszín, mint valami alja kocsma, ahol kiszolgálják a kiskorúakat is vagy egy panel, ahol két hangos szót nem lehet szólni.)

De ezen kívül is a legtöbb dologban a lány inkább az én véleményem kéri ki (fiúk, melyik egyetemre menjen, milyen szakra, segítsek a jogosítványban, smink stb.)

Próbálom megtalálni a köztes megoldást, de nem igazán értem, hogy mi változott. Régebben örült, hogy kvázi átvesszük a gyerekeket, ki tudta magát pihenni, ha járt valakivel akkor el tudtak szabadulni egy hétvégére, ilyesmik. Ráadásul szerintem már elég nagyok a gyerekek is, hogy el tudják dönteni, hogy hol szeretnének lenni.

Nagyon fáj, hogy igazából jót akarok, hiszen amióta megszülettek hetente foglalkozok velük és hirtelen ekkora gond lett. Tényleg eddig nem mondta soha, hogy vegyek vissza vagy szeretne velük többet lenni, ilyenek.

Arról viszont nem tehetek, hogy sok mindent nem tud megadni nekik (külföldi út, jogosítvány, egy-egy drágább ruha, de akár az együtt töltött idő is ilyen), így úgy érzem, hogy ha nekem ez nem teher, akkor már miért ne segíthetnék nekik?