Tényleg "ellopom" a húgom gyerekeit?
Igyekszem röviden összefoglalni a kérdést. Testvéremnek két gyereke van, egy 17 éves lány és egy 14 éves fiú. Az apjukról lassan tíz éve alig hallani, jó ha évente párszor felbukkan, egyáltalán nem keresi a gyerekeket, szüleink messze laknak vidéken és velük sem a legjobb a kapcsolat.
Húgom nővérként dolgozik, szóval sokat és kevés pénzért, egy külvárosi panelban laknak (albérlet), ahol a két gyereknek alig van személyes tere.
Mindig jobban álltam anyagilag, így a gyerekek születésétől kezdve támogattam amiben csak tudtam, a lánynak én vagyok a keresztanyja is, férjemmel vittük őket mindig nyaralni, túrázni, moziba, sokszor nálunk aludtak, így elég közeli kapcsolatban vagyunk.
Nekünk sajnos nem lehet gyerekünk, de sikerült megbékélni a helyzettel, utazgatunk, kiköltöztünk az agglomerációba egy gyönyörű házba, hatalmas kerttel, háziállatokkal, mindennel.
A COVID óta férjemmel 100% home office-ban vagyunk, szóval a gyerekek rengeteget vannak itt, kialakítottunk nekik külön szobákat, jól érzik magukat, nem ritka, hogy 1-2 hétig nálunk "laknak". Mi örülünk nekik, könnyen megtaláljuk a közös hangot, a férjemnek és a fiúnak ráadásul közös érdeklődési köre van, így van olyan hétvégi nap, amikor végig elvonulnak bütykölni.
A húgom viszont az utóbbi időszakban nagyon nehezményezi ezt, úgy gondolja, hogy szándékosan hangolom ellene a gyerekeit, megveszem a szeretetüket, hogy ellopom a közös pillanataikat. (Például a lánynak jövő hónapban lesz a 18. születésnapja, szeretne egy kisebb bulit - felajánlottam, hogy hívja át a barátokat, grillezhetnek, nagy a ház és jó a közlekedés, emiatt a testvérem két órán keresztül veszekedett velem, hogy én ki akarom őt hagyni. Nyilván erről szó sincs, én sem tervezek 17-18 éves kölykökkel partizni, egyszerűen ez egy praktikusabb helyszín, mint valami alja kocsma, ahol kiszolgálják a kiskorúakat is vagy egy panel, ahol két hangos szót nem lehet szólni.)
De ezen kívül is a legtöbb dologban a lány inkább az én véleményem kéri ki (fiúk, melyik egyetemre menjen, milyen szakra, segítsek a jogosítványban, smink stb.)
Próbálom megtalálni a köztes megoldást, de nem igazán értem, hogy mi változott. Régebben örült, hogy kvázi átvesszük a gyerekeket, ki tudta magát pihenni, ha járt valakivel akkor el tudtak szabadulni egy hétvégére, ilyesmik. Ráadásul szerintem már elég nagyok a gyerekek is, hogy el tudják dönteni, hogy hol szeretnének lenni.
Nagyon fáj, hogy igazából jót akarok, hiszen amióta megszülettek hetente foglalkozok velük és hirtelen ekkora gond lett. Tényleg eddig nem mondta soha, hogy vegyek vissza vagy szeretne velük többet lenni, ilyenek.
Arról viszont nem tehetek, hogy sok mindent nem tud megadni nekik (külföldi út, jogosítvány, egy-egy drágább ruha, de akár az együtt töltött idő is ilyen), így úgy érzem, hogy ha nekem ez nem teher, akkor már miért ne segíthetnék nekik?
22-es, 24-es: Nem legújabb iPhone-t, meg 100 ezres cuccokat kapnak, nem Amerikába visszük őket első osztályon, jesszusom, azért ennyire mi sem vagyunk gazdagok. :D De egy görögországi fapados vagy egy jó télikabát ne legyen már luxuscikk hébe-hóba két jól kereső felnőttnek.
Nem tudom, miért írjátok, hogy kamu, amikor még azt se mondanám, hogy különösebben egyedi sztori.
válasza:30# :DDD
Elhittem a sztorit, oké, az ilyen hülyéknek íródott. Lesz kedvem lehet megpróbálom én is a novellaírást, rájönnek-e, hogy kamu, vagy tök tehetséges vagyok, na, majd kiderül.
De tényleg örülnék pár hasznos gyakorlati tanácsnak, hogy hogyan tudnám ez elsimítani, hogy ne sérüljenek a családi kapcsolatok.
A testvéremmel mindig amolyan "ketten a világ ellen" voltunk és nagyon fáj, hogy így elromlik, de nem tudom, hogy hogyan hozzam helyre.
válasza:
válasza:Szerintem ez már akkor el lett rontva valamennyire, amikor kicsik voltak a gyerekek. Érthető persze, hogy nehéz a helyzete az anyának, hisz egyedül, ápolónői fizetésből fenntartani a családját, fizetni az albérletet rengeteg idő és energia. De arra biztosan lett volna ideje, hogy bizalmi kapcsolatot próbáljon kialakítani a gyerekeivel. Úgy a gyerekek is azt látták volna, hogy oké, a nagynéni meg a férje gazdagabbak, megadnak nekik olyasmiket, amiket az anyjuk nem tud, eljuthatnak olyan helyekre, ahová az anyjukkal nem tudnának stb, de mégiscsak az anyjuk az első. Mintha anyuka most kapott volna észbe, hogy hoppá, a nagykamasz gyerekei a nagynénihez húznak jobban.
De tényleg érződik a leírásból, kérdező, hogy te élvezed ezt a helyzetet és ez a te részedről sem szimpatikus.
Üljetek le a húgoddal és beszéljétek meg, kinek mi tetszik meg nem tetszik, ki mit szeretne, és aztán tartsátok ahhoz magatokat.
válasza:Van lányom és húgom is. Örülnék, ha tiniként hozzá fordulna akkor, amikor ciki leszek már neki, de tanácsra vagy segítségre lesz szüksége (és a háttérben tájékoztat engem is). De az nem lenne jó, ha engem kihagyva hoznának döntéseket a lányommal kapcsolatban, az az anyai szerepkör. Ez alapján azt mondanám, hogy túl korán kezeled felnőttként az unokahúgodat. Ha kér valamit, beszéld meg az anyjával előbb és utána mondd biztosra.
A laptop kérdésben például azt mondom, hogy szerinted nélkülözhetetlen a továbbtanuláshoz. Mégis több száz, ezer hallgató indul neki nélküle az egyetemnek, és megoldják. Kényelmesebb, de akinek nem telik rá, az talál megoldást. Ha az anyja nem akarja, hogy 2-300 ezret fizess egy laptopra a gyerekének, te mégis megveszed, az nem segítség, hanem tényleg az anya szerepkör ellopása. Ne beszéld rá, ne sajnáld őket, hanem kérdezz, mire van szüksége igazából. Mert arra biztosan nincs, hogy apránként merő szeretetből bizonyítsd, hogy ő alkalmatlan anya.
válasza:33-as Ez a világ legegyszerűbb dolga. Ne segíts, csak ha a testvéred kéri. A gyereknek meg csuklóból nem ajánlod fel a bulit, hanem egyezteted az anyjával előtte! A nyaralás, jogsi, ruha is ilyen, igen te vagy a pénz forrása a gyerekeknek, és ha nekik nem telik, akkor a testvérednek nagyon megalázó, hogy te megteszed, és rengeteg gyerek ezt ki is használja, megvezet bárkit, szülőnek lenni nagy felelősség!
Ezek a gyerekek kamaszok, nagyon nem arról van szó, hogy vigyázni kellene rájuk, még a kisebb is legalább 5 éve egyedül hazamegy az iskolából, egyedül ellátják magukat.
válasza: válasza:Kedves Kérdező! Szerintem az ég világon semmi rosszat nem csinálsz. A probléma azzal van az anyának, hogy már a 14 éves fia is erőteljesen kamasz korba került és kezd bepánikolni, hogy a gyerekei így nem fogják szeretni.
Amit tenni tudsz, az az, hogy tudatosítod a gyerekekben, hogy nagyon szívesen megadjátok ezeket a dolgokat, de attól még ne feledkezzenek meg, hogy van egy anyjuk, aki nagyon sokat tesz értük.
Vagy például szervezhetnétek a gyerekekkel egy meglepetés szülinap, névnap bulit.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!