Tényleg ekkorát hibáztam?

5-re:

Ezen lehet vitatkozni, igen, lehetett volna így is.

Egyébként én eleve ilyen távolságnál nem adtam volna külön Mikulás-csomagot.

Nekem is volt távol lakó nagynéném, tőlük is csak karácsonyra, postai csomagban kaptunk ajándékot.

Ettől függetlenül a nővérének a reakciója kb. az, mintha a buszon véletlenül a lábára lépnek valakinek, mire az illető őt eszméletlenre veri. Annyira eltúlzott a reakciója, hogy emellett eltörpül az a kérdés, hogy a kérdező tudta volna-e diplomatikusabban intézni a dolgot.

Hát, én azért néztem volna a kicsinek is valami apróságot. Vagy babakekszet, vagy valami nagyon apró játékot. Unokaöcsém pl háromévesen mikuláscsomagot kapott, a párhónapos húga pedig egy rágókát. Így nem azt látta, hogy a kicsi nem kap semmit, és a szülők sem érzik igazságtalannak.

De ha emiatt lemondta a családi karácsonyon való részvételt, az erős túlzás. Elég lett volna annyit mondani, hogy Lujzi, legközelebb gondolj kérlek a kicsire is.

Jah, jólvan, ő megtehet bizonyos dolgokat mert szar anyagi körülmények között van, de neked nem bocsájt meg mert nem tudtál az egyik gyerekének ajándék csomagot küldeni. Ez egyre viccesebb. Olvasd vissza amiket eddig írtunk és amit te írtál.

Ez az egész szimplán a nővérednek a hepciáskodása. Hogyha ezek után sem tudod elengedni ezt akkor rágódjál rajta.

Boldog Karácsonyt!

Én beszélnék vele a helyedben, semmi ciki nincs benne és teljesen mindegy, hogy mástól hallottad vissza.

Elmondanám őszintén, amit itt leírtál, megmondanám, hogy emögött nem volt semmi rossz szándék és elnézést kérsz, mert megérted, hogy furán jött ki. Aztán ha normálisan, kedvesen reagál, akkor meg is van oldva. Ha még ezután is neheztel, akkor elengedném, nem jönne karácsonyozni, ha nem akar és ünnepelnék nélkülük.

No, ezek után pl. én őt nem hívnám el az esküvőmre sem.

Valószínűleg ezen még jobban bepipul és hátralevő életedben nem kell azon aggódnod, hogy nem sérted-e meg valamivel őnagyságát, mivel az égvilágon semmilyen kapcsolat nem lesz köztetek. Sokkal egyszerűbb lesz az életed.

Én ezt tenném, habár én elég kemény ember vagyok.

Igen, kérdező, ha nagyítóval megnézzük ezt az esetet, valóban intézhetted volna jobban is. De a fene se akar úgy élni, hogy valaki folyton nagyítóval keresi, mikor hibázok valamit az ő rovására. Nekem borzasztó fárasztó lenne így élnem és egy idő után úgyis telibe fosnám, hogy megsértődik-e rám vagy sem.

Mit gondolsz, ha térden csúszva bocsánatot kérnél, elhívnád az esküvődre, ő meg nagy kegyesen megbocsátana és eljönne, akkor ott nem lenne semmi kifogása? Nem lenne semmin megsértődve, fennakadva? Fentiek után én ezt kizártnak tartom. És akkor a saját esküvőd is csak arról fog szólni, hogy szorongasz, nehogy kiakadjon rád, meg utólag el fogja rontani a szád ízét, hogy ő valamiben megsértődött rád. Gondolom nem ilyen esküvőre vágysz.

Leírom, én hogy reagáltam volna 2 gyerekes anyaként. Ha érkezett volna egy, a nagyobbnak címzett ajándék, azt nem adtam volna oda úgy, ahogy érkezett, hanem szétszedve. A Mikulás csomag jellegét elvéve adtam volna oda neki máskor, a kicsinek meg adtam volna ezzel egyidőben valami neki valót, mert a szülinapot, névnapot leszámítva nem különböztetem meg őket. Ha az egyiknek jár, akkor a másiknak is. Ebben hibáztál, egy kis rágóka nem vágott volna földhöz.

A nővéredben olyan sérelmek vannak, amiről a reakciója alapján sikít, hogy nem oldotta még fel. Beszéljetek ezekről, mielőtt összerántanád a tesókat. Tudom, sok idő és munka, de ha közös bulizást akarsz, ez az ára. Itt nem a hiányzó ajándék a fő baj.

Te se haragudj rá, honnan tudhatta volna, hogy a te nagy terveidet húzza keresztbe a lemondással? Miért kéne tekintettel lennie valamire, amiről fogalma sincs?