Jogos a testvér háborgása, ha ő nem kap a szüleitől 10-20 ezret néha, mert félmillákat keresnek a párjával, míg testvére egyedül gyerekkel 50 ezerből él?

Nálunk a szülők mindig egyenlőként kezeltek minket. Ezt képzeld el úgy, hogy mindkettőnknek megadták a lehetőségeket: tanulni, fejlődni, pénzügyileg is. Aki nem élt vele (a nővérem) őt erőn felül támogatták, mert nem tudott volna egyről a kettőre jutni. Engem is támogattak attól még, hiszen a gyermekük vagyok, pedig mi jól élünk.

Én ezt gondolom.

30N

Nem leszek népszerű, de azért leírom: jogos.

Nem az, hogy segítik a másik testvért,amikor az rászorul, ez természetes, hanem valószínű az a baja, hogy a szülők nem tisztázták ezt vele. Úgy gondolják, hogy jól él, nincs szüksége rá, sokat keres (fizetési papírt mutatott, vagy csak hasra ütve gondolják ezt? Ha valóban ennyit keres: Nyilván megdolgozott azért, hogy ennyit keressen, ha tényleg félmillákat visznek haza a párjával, ennyi pénzt egy érettségiért nem dobálnak utánad.)

Szerintem az a baj, hogy nem lett tudatosítva benne, hogy figyelj, neked most jobb, a másik gyereknek nem, most neki segítünk egy kicsit, de ha te lennél bajban, akkor neked fogunk. Ez a szüleid dolga, de nyilván nem az erősségük a kommunikáció, mert ezzel kellett volna kezdeni.

Te meg ne legyél féltékeny a tesódra, a pénzére, a párjára, az ő pénzére, és a közös életükre, mert megdolgoztak érte. Inkább példát vegyél róla, hogy mihamarabb a saját lábadra állj, és jó példával járj a gyereked előtt. Sok sikert.

Nem jogos. Ő nem szorul segítségre. Gondolom, a testvérnek ettől az alkalmi kis segítségtől sem lesz olyan az élete, mint a háborgó testvérnek.

Nem értem, mire féltékeny :S

Az utolsónak vannak igaza!

Ha annyira jó testvér lenne, szerintem ő is megsegíthetné a testvérét. (még ha csak kölcsönbe is amit majd ha jobb lábakon áll, visszaadhatja)

Jogos. A szulonek illo mindket gyerekkel ugyanugy torodni. Attol, hogy nem szorul ra a masik, meg illene neki is adni, hiszen pont ugyanolyan gyereke az is, mint a masik.

Az, hogy te egyedul nem boldogulsz, nem szamit, attol a testveredet nem szabadna a szuleidnek igy hatterbe szoritania. Az sem a testvered hibaja, hogy te nem vagy ugyanolyan szinvonalon, mint o, a te parkapcsolatod meg plane nem rajta mulik...

Hát valamennyire jogos. Biztos nem a pénzt hiányolja, hanem azzal lehet baja, hogy ugyanazt a nevelést kaptátok, mindkettőtöknek megvoltak ugyanazok a lehetőségek kb, ő küzdött és elért valamit, a másik, aki meg nem tett meg mindent esetleg, tartja a markát és kapja a pénzt... őszintén? Engem is zavarna. Normális keretek között nem tenném persze szóvá. De én is tennék megjegyzéseket, ha a tesóm látszólag nem iparkodik eléggé rendezni a sorsát (mivel ha csak kb félévente fordul elő és nem egy alkalomra utaltál, már elég régóta ez az állapot) és a szülők se állnak annyira fényesen.

Persze a másik oldal meg csak azt látja, hogy jaj, a tesónak sokkal jobb élete van, ami csak úgy a semmiből pottyant az ölébe nyilván minden és két fűszálat nem tett érte keresztbe, bezzeg vele hogy kitolt az élet, hiába küzdött, a sors így kitolt vele, hüpphüpp.

Ha így nézed, akkor mondjuk érthető a reakciója, nem?