Jogos a testvér háborgása, ha ő nem kap a szüleitől 10-20 ezret néha, mert félmillákat keresnek a párjával, míg testvére egyedül gyerekkel 50 ezerből él?

Nálunk ez pont fordítva van, írtam is valamelyik nap ki egy kérdést róla. Tesómat megtámogatták mindennel mert rosszul éltek (vettek házat, kocsit nekik, fizetik a rezsijüket), szóval ők a pénzüket már csak a kajára és szórakozásra költik, már tökjól élnek és tesómnak dolgoznia se kell menni de anyuék továbbra is tolják őket pénzzel, mert kell nekik nyaralásra, új kocsira, luxusfényképezőgép... stb.

Mi csórók vagyunk de még nem kaptunk tőlük semmit, még mikor kölcsön kértem se. Apu azt mondta olyan büszke rám hogy megállok a saját lábamon. Hát kösz, de milyen körülmények között... mikor eljönnek hozzánk látogatóba akkor én szégyellem magam hogy mennyire rossz körülmények között vagyunk, de őket nem zavarja... tesóm néha mondja hogy kikéne festenetek, cseréljetek nyílászárókat, tetőt, én meg legszívesebben hozzávágnám hogy miből bakker? Vegyünk fel jelzáloghitelt és adósodjunk el? Mikor hazamegyünk bekerülünk a luxusvilágba aztán jövünk haza a csóróságba de már lesz**om, az a lényeg hogy boldogok vagyunk a párommal :))

Na mindegy, ezután a kérdés után is megkell állapítanom, hogy a szüleim nem komplettek. Nem kötelező segíteniük, de akkor a másiknak se tegyék.

Miért kell úgy leírni egy történetet mintha nem veled történne meg mikor mindenki tudja?

Amúgy a gyerek kap árvasági ellátást 18 éves koráig...