Utálom a húgomat! Mit csináljak?

Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem hogy a Martin vagy.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__testveri-..

Na ne kamuzzál már...

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__testveri-..

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__testveri-..

Egyszer 7 éves, egyszer 9 éves, Laura vagy Zsófi, most 16F vagy vagy 11 lány?? De mindegy, mert az összes sztoriban magadnak vettél számítógépet, persze.

Sajnos sok felnőtt hasonló aljas taktikát választ, ez is lehet oka a különféle tinik általi hasonló problémáknak, tehát egyáltalán nem biztos, h kamuzik a kérdező, vagy hogy más kérdést más néven írt volna ki.

Kedves Zsuzsi, tudom, 11 évesen még senki se "amatőr pszichológus", de adok ötleteket, aztán gyakorlod, ahogy sikerül, én szurkolok neked:

Az önvédelem nehéz része anyuddal szembeni. A leírásod alapján a húgod könnyű eset, persze ha 11 volnék csak, akkor én is bőven kétségbe esnék. De a húgos könnyű eset és tipikus. Anyád a nehéz eset, főleg mert tőle függsz - ezt jól jegyezd meg. Akitől függsz, az a kemény dió, abban nehéz tanácsot adni.

A húgos kapcsán egy lelki folyamat lesz részedről, hogy megold, de menni fog, meglátod: BELÜL kell megerősödnöd, lélekben. Az (önvédelmi) színjáték nem mindig hatásos, de jobb híján az is használható olykor. Azonban ha lélekben megerősödsz idővel, azt meg fogják érezni rajtad! Persze önmagában ez nem elég anyáddal szemben, de húgoddal szemben már igen!

Az erőszaknak csak végső esetben van értelme, akkor is csak jogos önvédelemből. Tehát ezt hagyd legutoljára, lehetőleg ne alkalmazd.

Először logikusan gondold végig: húgod egy elkényeztetett liba. Mielőtt konkrét javaslatot adok, elmondom, én mit teszek, de ezt neked még nem kell vállalnod,l mivel még kiskorú vagy: egyelőre magaddal törődj, a hülyéket neked NEM feladatod megmentened.

Én felnőttként első lépésben megpróbálom megtanítani a gonoszoknak -nem szó szerint magyarázom el neki, hanem cselekedeteim által, érzékeltetve velük a következőket-, hogy butaság a rosszindulat, mert bezárja saját magát a rosszindulatú ember egy lelki kalitkába, és abban pörög, nem fejlődik, hiába él; csak rövidtávú nyereségei vannak nyögvenyelősen, miközben csúszik lefele a lelki lejtőn, aztán öreg korában "néz egyet"...

Nos, neked még tehát nem kell megpróbálnod megmentened a gonosz embereket, de megsúgom: a többségét nekem se sikerül, mert a buta emberek többsége makacsul tartja saját magát a saját butaságához és rosszindulatához. De én megpróbálom megmenteni őket a lejtőtől, mert tízből egyet sikerül is. De te még gyerek vagy, ne evvel foglalkozz.

Avval foglalkozz, hogy először is megérted, h a rosszindulat egyfajta szociális fogyaték, bizonyos fajta érzelmi részhányados átlagos, ill. átlag alatti mivolta (ettől még lehet magas IQ-ja akár az illetőnek, lásd pl intellektuális bűnözők, stb).

Tehát magyarán bizonyos értelemben buggyant, aki rosszindulatú. Sajnálni valóak, szánni valóak. De te még kicsi vagy, saját magadat mentsd meg, hagyd rájuk.

És itt a kulcs: akitől nem függsz, egész egyszerűen megérted, h ő ilyen, és kész, ráhagyod! Tudom, h tizenévesen ezt még nem könnyű belátni, legalábbis átérezni nehéz még tiniként, h ezeket le se kell szarni, amikor szurkapiszkálnak (esetleg megmenteni, de evvel te még ne törődj szerintem).

Adott helyzetben reagálhatsz rá, de többségében nézd levegőnek. Ha megérted, amiről írok, előbb utóbb át is érzed. Ha érzed, h ezeket levegőnek kell nézni, mert ennyit érnek, akkor látni fogja rajtad, h nem izgatod magad. Ha nem izgatod magad, eleinte még jobban ráizmosít, aztán idővel belefárad.

De IDŐNKÉNT kell, h reagálj, rá kell érezni, mikor. Olyankor legyél olyan, mint egy RUGALMAS faág: hagyd egy kicsit, hadd erőlködjön. :) Tedd annak ellenkezőjét, amire számít: menekülés helyett lazán szembenézel vele, idegesség helyett kiröhögöd. :) De éld is át! Neked is jobb és hatásosabb is ,ha valóban átéled és nem csak megjátszod, amit tanácsolok neked. Pl. ha valamit taktikázik a húgod, akkor te csak dörzsöld a tenyered, h "de izgi, megint színház lesz. :)". És egész egyszerűen nézd végig a buta játszmáját, mint egy színdarabot, és vedd úgy, h ezt csak egy film, és szórakozz a húgodon. :) Röhögd is ki, amikor jól esik, sőt, olykor buzdítsd is finoman, hogy "jaj abba ne hagyd már, olyan jól szórakozom rajtad, hugi. :)"

Ha megúnta, akkor te enyhe mélabúval konstatáld, h "ma megint túl hamar lett vége a mozinak... na sebaj, nézzük csak, hol is tartottam... ja igen, éppen összepaokoltam a köynveimet, igen..." és inenntől csinálj őógy, mintha már ott se lenne a húgod, bármit is produkál!

Válaszd szét élesen a viselkedésedet, határozottan, h mit teszel a húgod előtt! Vagy élvezed a butaságát , mint egy színdarabot, és akkor NAGYON élvezed (nem kell erőltetetten, csak lazán!), vagy TOTÁLISAN LEVEGŐNEK nézed! Az ő esetében csak e két véglet, ami igazán működik, és a határozott hozzáállásod.

Anyudtól meg tehát függsz, az nagyon nehéz eset, arra nem nagyon tudok mit mondani. A függés egy börtön, ki kell bekkelni... De esetleg megkérdezheted a sulitokban az iskolapszichológust, h mit tegyél (anyád miatt), már ha van a sulitokban ilyen.

Bár a pszichológusok között is lehetnek hozzá nem értők... De esetleg megpróbálhatod beavatni, de NE TÚL mély dolgokat árulj el neki!

Sok felnőtt (sok pszichológus is) esendő ember, bűnöket követnek el! Hiába köti ELVILEG az orvost, pszichomókust a titoktartási kötelezettség, erre te NE építs! Ez esetben arany középút: mondd el, amit nem nagy kockázat vele megosztanod, de NE TÚL bizalmas dolgokat!