Miért van az hogy 10 tesóból 8 utálatos, aljas, gonosz, a "szeretet" fogalmát és az emberséget pedig még hírből sem ismeri?

Én ötödiknek születtem, a legközelebbi tesóim 7 évvel idősebbek. Mindig utáltak, ez érezhető, de a nevelés miatt, anyukám elvárása miatt, úgy tesznek, mintha szeretnének.

Kiskoromban mindig megaláztak, csúfoltak, a legfőbb kritikusaim voltak, aztán idősebb korunkra meg azt találták ki, hogy én alázom őket, mert szerintük okosabb vagyok mint ők, és úgy beszélek velük mint a hülyékkel, pedig ez nem igaz. Szóval az utálatukat most már ilyen dicséretekbe burkolják és olyan gyűlölettel tudnak "kedves" dolgokat mondani, hogy hányni tudnék.

Pár éve meghalt anyu, és azóta nagyon erőltetik a kapcsolat tartás, de az egyik az ország, a másik a világ másik oldalán él. Távolról jól elvagyunk.

A legidősebbel senki sem beszél, mert verte, terrorizált a az egész családot, nagyit, anyut is, nem csak tesókat. A negyedik tesóm meg öngyilkos lett, gondolom azért bántott annyit ő is, mert szenvedett ő maga is.

De pl a két tesóm egymásnak a legnagyobb társa, szövetségese, barátja. Imádják egymást.

Vannak olyan emberek, akik a legrosszabbat hozzák ki belőlünk és szerencsétlen esetben a családunk is ilyen.

8-as írta:

"Nem nevelés kérdése. A testvér ugyanolyan ember, mint a többi. Pusztán azért, mert egy családba születtetek, nem lesz különb. Ha xar ember, akkor xar ember marad."

Ez annyira igaz szerintem is. De ilyenkor felmerül bennem egy kérdés: Hogy nem a szülők dolga lenne egymás felé terelgetni őket? Legalábbis elvenni az élét a gonoszkodásnak, a direkt szemétkedéseknek?

(Én most bevallom, nekem ezért nem lett még egy gyerekem, én tudatosan csak egyet akartam. Mert nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy majd arról szóljon az életem, hogy folyton "igazságot tegyek". És bevallom, kedvem sem volt ilyenre energiát fordítani, inkább tudatosan egy gyerekem lett...)

Ja, mert mi pocsék tesók voltunk/vagyunk, ezt gondolom, mondanom sem kell, bár nálunk a szüleim is rátettek egy lapáttal, még szították azzal, hogy kritika nélkül mindig a testvérem volt a tökély, én meg kb. az, aki arra van, hogy szolgálja a testvérét.

De akkor ahol működik, ott azért működik, mert tudatosan két rendes, normális ember születik egy családba?

Nekem a tesómmal semleges-pozitív viszonyunk van. Gyerekkorunkban öltük egymást, ami igenis főleg a szülők hibája volt. Pl. vettek valami sütit, egyetlen darabot. (Szegények voltunk, a vajas kenyér volt a normális reggeli-ebéd-vacsi és ilyenkor még boldogok voltunk, ha volt vaj vagy nem volt olyan szikkadt az "előző napi sütésből megmaradt" kenyér. De gyakran volt olyan is, hogy hétvégente csak 1 fél szelet kenyeret ettünk vagy annyit se).

Szóval volt egy süti és kijelentették, hogy boxoljuk le egymás között kié legyen. Lealacsonyítottak minket egy állat szintjére, akik 16-24 órája nem ettek és bármit megtennének valami ételért. Fiatalabb voltam és lány, így bátyámé volt a testi fölény, enyém meg a ravaszság. Nagyon csúnya "játék" volt.

Anyám látványosan kivételezett a bátyámmal, apám meg cserébe velem. Nyomorult bábuk voltunk az ők romló házasságában.

Anya azt hitte 10 év különbség elég ahhoz hogy ne veszekedjünk. Na most kérdem én, mégis mi a frász közös van pl egy 4 éves fiúban és egy 14 éves lányban (már nem vagyok annyi csak példa)? Öcsémmel nem beszélünk sokat, nincs miről, kb semmi közös érdeklődési körünk nincs, max a tengerimalacaink, de egyszerűen nem szeretek a közelében lenni. Nem ismeri a kérem és köszönöm szavakat, ha valami kell neki nem kér hanem "éhes vagyok csinálj nekem szendvicset" ha nem akkor meg megy a kiabálás meg duzzogás, ha veszek magamnak kaját, RÁÍROM a nevem, teljes nyugalommal megeszi aztán még ő sír meg csapkod ha számonkérem rajta miért zabálja fel rendszeresen a kajámat. Ha beszélek valakihez van hogy odamegy és mintha ott se lennék jó hangosan hogy túlkiabáljon rákezd a mondandójára, ha játszik a laptopján fennhangon visít, röhög hozzá hogy még zárt ajtó és fejhallgatón át is tisztán hallom.

Ráadásnak autista így mindenki elvárja hogy tapsoljak ehhez mert "jaj szegény nem tehet róla" és? akkor máris oké, semmi baj édesem, zabáld csak fel a kajámat majd eszek vajaskenyeret, beszélj csak úgy velem mintha a seggedből rángattál volna elő hát jaj megesik.... egy nagy....

Bár szerencsére egyébként legtöbb ismerősöm kifejezetten jóban van a testvérével bár érdekes módon náluk talán egy kivétellel mindig max 2-3 év a korkülönbség...