Mit csináljak ha az ikertestvérem teljesen megváltozott?

Kedves Kérdező!

Ily rövid családelemzés alapján nagyon kétséges magamnak is bármiféle helyes tippet adnom. Ezért én is inkább csak találgatok. Tapasztalatból... hogy mik szoktak lenni. Azaz véleményem mondom el.

#19 említette a fordított pszichológiát. Az elgondolása teljesen helyénvaló. El is mondom, hogy miért gondolom így:

Ugye azt mondod... hogy eddig már igen sok mindennel próbálkoztatok. És úgy tűnik nem jött be. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért... és bármennyire is furcsának tűnik, hát talán azért, mert nem helyes módszert alkalmaztok. Édesanyáddal az élen.

Ebből az következik, hogy meg kellene már próbálni az ellenkezőjét. Mikre gondolok:

Ha pl. dühöng, leordít, vagy támad...akkor nem csípőből visszatüzelni, hanem... hárítani, majd hagyni puffogni és kedvesen mosolyogva, nagyon komoly részvétnyilvánítást kifejező arccal hallgatni figyelmesen(!) mindaddig, míg abba nem hagyja. Akárcsak egy temetésen lennél. Majd a végén megtapsolni, elismerést fejezni ki a színészi tehetségét méltatva.

Mert tudni kell azt, mindezek a megnyilvánulások az Ő játszmájának a része. Ugyanúgy, mint az öngyilkossággal, vagy külföldre meneküléssel, vagy más 'extrával' való fenyegetőzés is.

Egyetlen célja van: minél TÖBB FIGYELMET kicsikarni. De hogy miért?

Elsősorban azért, mert önmagát egy eltaposott, elhanyagolt kis 'senki'-nek érzi. Ami persze nem igaz, hogy 'senki'... de Ő ezt éli meg. Ezért cirkuszol és ezért követelőző... a környezete figyelmét kivívni önmaga számára. Ami aztán - úgy tűnik - sikerül is neki.

Másodsorban azért, mert édesanyátok hagyja ezt neki. Te meg nem vagy a főnöke, tehát te nem szedheted ráncba, ugye... vagy legalábbis tőled nem fogadja el. Így aztán tényleg úgy érezheti magát, hogy Ő a falkavezér. Pedig anyátoknak kéne lennie.

Tesód mentálisan a padlón van, s még csak fel sem tűnik neki. De ez egy elvakult, beteg embernél természetes. Tekintsd így. Amitől persze neki jobb nem lesz, de talán Te könnyebben viseled, amíg kell.

Elmondásodból arra következtetek, hogy valóban külső segítségre lesz szükségetek. Azonban első körben nem is a tesódnak lenne szüksége, hanem édesanyátoknak. Úgy tűnik, Ő nem áll a helyzete magaslatán.

Javaslom, hogy édesanyáddal menj el egy megbízható pszichológushoz és ott add elő először is Te (nem édesanyád) az itt is leírtakat. Mert szerintem először édesanyád szorul mentálisan segítségre, ha ennyire szívére veszi, s már szinte majom-szeretettel ragaszkodik a lánytesódhoz... annak minden problémás viselkedésével, játszmáival együtt.

De, ha anyukátok nem akarna jönni, akkor menj egyedül te. És vidd magaddal, mutasd meg ezen kérdésedet és az összes rá kapott választ is kinyomtatva.

Az ERŐ legyen Veled!

Utolsó:

Én írtam a választ. Lehet, rosszul jött át, rohadtul nem így van, egy vérfeministának tartom magam...

Csak kurwa $zar apakép van előttem + 3 lányom van. Az első a korábbi kapcsolatomból. Nem bírnám ki, ha az apjához kerülne. És a 2 kicsit se bírnám elviselni, ha más nevelné.

És a kérdésből lejön, hogy a kérdező apja sem éppen egy mintaapa.

De akkor leírom, mi váltotta ki a válaszom (mint a kérdező írta, nem az anyán múlt, így már nyilván más a helyzet) :

Kiverte a biztit, hogy miért pont a lánygyereket, mintha az anyuka fiúpárti lenne, meg azt jobban akarta, a lánytól meg szabadulni.... Sokaknak csak a fiúgyerek a gyerek. Ha lány születik, jön a megjegyzés, hogy "nem baj, majd legközelebb", meg hasonlók...

Ha a gyerek akart menni, akkor lényegtelen, mit írtam.

(Van olyan ismerősöm, ahol 1 gyerek van, és a gyerek az apjához került, mert annak több volt a pénze, a csaj eléggé kikészült miatta... A bíróság meg ritkán ítéli az apának.)