Probléma, ha a testvérek között 17 év korkülönbség van, és a nagyobb testvér egyáltalán nem kötődik a kisebbhez?

Ez elég nagy korkülönbség, lehet hogy nem tud mit kezdeni vele vagy nem tudja kimutatni.

Köztünk 16 év van és én vagyok a fiatalabb. Mi sem ölelgetjük egymást, nem szoktunk össze. De mindig tudom hogy számíthatok rá és fordítva.

Eggyütt élnek?

Lényegében a nagyobb gyerek egykeként nőtt fel. A kötődés pedig vagy kialakul vagy nem.

Párom és tesója között is 17 év van, szintén féltestvérek. Párom férfi és ő a fiatalabb, tesója nő.

Annyit mondott hogy olyan semmilyen kapcsolata van a nővérével, ők sem kötődtek egymáshoz, a nővére 18-19 éves korában már férjhez is ment, tehát nem is éltek együtt csak 1-2 évet.

Anyukájuk meghalt mikor párom 20 éves volt - és szerintem ez miatt -párom gyerekei érdekes módon párom nővérét hívják mamának, férjét pedig papának. Végülis korban olyan idösek hogy lehetnének ők q nagyszülők :D

Ismerek olyat is, ahol a lány 16 volt amikor öccse született, ő teljesen odavolt érte, állandóan ölelegette, puszilgatta, tolta babakocsiban, büszkélkedett vele. Nagyon imádja.

Szóval szerintem mindkét eset normális.

Ne várd el egy 17 évestől, hogy örüljön egy kisgyereknek.

Simán hihető, hogy nem szereti őket egyrészt, másrészt annyi alkalmazkodás van egy babával, ami ha még nem is az édes testvére, aligha kellett a háta közepére. Na meg a szülők előszeretettel használják a nagyobbat ingyen bébicsősznek is, lehet ettől is tart, hogy ez lesz a vége. Na meg semmit nem írsz arról, hogy a pároddal milyen a kapcsolata, ah nem szívleli,a gyereket sem fogja elég érthető módon.

Probléma bizony a nagyobbnak is, a kisebbnek is és a szülőknek is.

Majd akkor fognak jelenteni valamit egymásnak, ha meghaltok..

A nagyobbnak:

Már mikor a kisebbik született, eszébe juthatott, hogy neki mikor lesz gyereke, borzasztó lehet megélni, hogy idős néni anyukád(negyvenes nő gondolom) szül, és ismét kismama, mikor te vagy szülőkorban.

Ha lenne családi egység, ami nincs a leírtak alapján, akkor sem tesóként, hanem kb nagynéni viszonyban lehetne a gyerekeddel, anyáskodna felette, hisz ő is szülő korban van, és bírálhatja a nevelési módszereidet, mert legalább valami kötné a kicsihez.

Tesó számban sosem fogja venni, hisz nem együtt nőttek fel, nincsenek egy szinten, talán még együtt sem laknak.

Rossz lehet látni, hogy az anya mennyit foglalkozik a kicsivel, amíg veled nem jön ki(tinédzserkorban amúgy is nehéz, ezt megspékelni egy kisbabával durva)

Simán lehet, hogy mindezek mellett zavarja a gyerek, hisz egy kisbaba megterhelő fizikálisan is, pl nem tud csendben tanulni az érettségire, vagy folyton megy a viháncolás, nem tud filmet nézni, esetleg szimplán idegesíti a sírás, meg az óvatoskodás.

Mellé bejön, hogy csak féltesók, tehát nem igazi testvérek, az erőltetés részetekről, hogy azok, az is zavarhatja, hogy mostmár ti vagytok egy család és kiszorulva érzi magát és hiányzik a régi családja, amiben vérségileg is beletartozott..

A gyerek szemszögéből szívás, mert mindenkitől azt hallja, hogy a tesók mennyire jól kijönnek, szeretik egymást blabla, nála meg nem lesz ilyen, ott lesz egy ember, aki nem fog rajongani érte, pedig közel kellene állnia hozzá, elutasítva lesz sokszor, és javítani sem tud rajta, hogy ez változzon( pl kedvesebb viselkedéssel)..

A párod teljesen ki fog készülni, hogy a nevelt gyereke nem szereti a vérszerintit, aki ráadásul olyan kicsi és semmit nem tett ellene..

Egy anyának pedig borzasztó lehet megélni, hogy a gyermekei nem kötődnek egymáshoz, és ez teljesen rendben van.

Igazán kitolás volt ez mindenkivel, de még mindig jobb, mint egy abortusz, hisz vannak szerető szülők, kettő is, meg pénz.

Ne piszkáljátok a nagyot, nem kell, hogy kialakuljon a testvéri kötelék, hiszen az anyja lehetne a testvérének inkább, csak messzebb fogjátok lökni.

Felnőtt korra valamennyire rendben lesznek egymással, a halálotok pedig még közelebb hozza majd őket. Hosszú az élet, majd kialakul, a nagyobb nem tehet róla, hogy így érez, és bármit csinálhattok, max szülői érzelmeket ébreszthet benne a gyerek.