Igaz hogy a szeretet másik arca a harag? Mihez kezdjek? Depressziósabb vagyok mint voltam? Nincs kedvem kimozdulni amióta, össze vesztem valakivel.. Egész nap fekszem igaz dolgozom is éjszaka.. de mégis.. egyszerűen nincs kedvem kimozdulni..

A magyar értelmező kéziszótár elérhető online változatban.

[link]

A szeretet is megtalálható rajta.

Az embernek adatott józan gondolkodás. Ha ezt eldobod magadtól, akkor megfertőznek az ilyen hazug gondolatok, amiket olvashatsz vagy hallhatsz másoktól.

Van egy ismerősöm, akivel egy jó ideig (ééévekig) kapcsolatunk volt. Azért nem írom, hogy barátok voltunk, mert én sose éreztem ezt. A barátságnak is megvan a maga definíciója, nálam a mérce pedig magas. A magyar értelmező kéziszótárban szintén van szó barátságról, hogy mi az. És következtetésképpen azt is ki lehet találni, meg lehet látni más kapcsolatokat szemlélve, hogy mi nem az. Az emberek túlnyomó többsége nagyon felértékeli a kapcsolatokat, és sokakat barátnak kiáltanak ki a helytelen saját definíciójukkal. Nálam igazából nem magas a mérce, hanem reális. A barát szóhoz méltóan reális. Mégis az emberek többségéhez viszonyítva írtam, hogy magas nálam a mérce. Kinek mire van szüksége, ki mit tűr (visel, szenved) el.

Tehát noha nem voltunk barátok, mégis szorosabb kapcsolatban voltunk, minthogy az csak egy egyszerű ismerősi kapcsolat lenne. (Igen jó elgondolkozni azon, hogy milyen különböző kapcsolatok léteznek!) Volt egy pont a kapcsolatunkban, amikor belém hatolt. Nem jogtalan megsértődés és nem gyengeségből fakad, hanem amit látott belőlem, amit tapasztalt belőlem és ahogyan én tapasztaltam őt (noha nem neveztem barátomnak – mint már írtam), amilyen reakciót vártam, amire számítottam...tehát nem azt kaptam. Ezzel mintegy csalódásban részesültem, de nem enyhe csalódásban. Eleinte kerültem, aztán olyan sokszor úgy tűnt, hogy részéről a kapcsolatunk ugyanolyan, mint régen, hogy egyszer már meguntam, hogy ugyanolyannak tekinti a kapcsolatunkat – mintha semmi sem történt volna –, és elhívtam egy rövid séta-beszélgetésre, amiből beszéd lett. Közöltem vele, hogy soha többé nem kívánok vele társalogni, és 0%-ban érdekel az élete, hogy mi történik vele – szemébe mondtam.

Volt 2 közös ismerősünk, akiről beszélt a dologról, hogy nem érti, hogy miért hoztam ilyen döntést. Nos, engem nem érdekel, hogy nem érti. Saját maga vakította meg magát. Az ember nem hoz könnyelműen ilyen döntést.

Gyűlöletes számomra a kétszínű ember. – Erre is rá lehet keresni, megtalálható az értelmező kéziszótárban.

Azóta kb. 1,5 év telt el és egyáltalán nem jut eszembe, csak igen ritkán kerül gondolatomba, de nem önszántamból. Teljesen egyértelmű, hogy ez nem fog megváltozni, mert nálam a mérce: nem magas, hanem reális.

Én csak ezt az egyetlen magyarázatot látom, hogy keményen belehatoltál.

És teljesen egyértelmű számomra, hogy engem nem érdekel az, hogy az ő tudatlansága miatt ő mennyit szenved, ez sose jutott az eszembe, mivelhogy ő hatolt belém és ő a vak.

Akinek megfelel az ilyen kapcsolat, tehát megfelel az, hogy belehatolnak, hogy gyilkolják, az tartsa csak fenn azokat a kapcsolatokat és arasson.

Ismerek olyan 70+ éves embert, aki vágyik a kapcsolatra, még azokkal is, akikkel nagyon nem jön ki jól. Hááááát...ezt én vakságnak, átoknak látom. Számomra érthetetlen, hogy hogyan vágyódhat valaki olyas valaki után, akivel nagyon nem lehet beszélni.