16 vagyok, és depressziós, mit tegyek?!

Mielőtt azt gondolod hogy valami idióta vészmadár vagyok, aki sajnáltatni önmagát jött ide, kérlek olvasd végig.

10.-es gimnazista vagyok. A suliba kezdődött minden. Mivel általános suli 8. osztályában rám raktak egy olyan bélyeget hogy letargikus sznob vagyok, és mivel ez tovább ment középiskolába is. Van egy lány, aki 9.osztályban teljesen lehúzott, és az osztály ellen fordított, plusz ott volt az a bélyeg rajtam, így szinte mindenki a suliban megvet, kinevet, beszólogat, volt hogy romlott kajával dobáltak, és sokszor látom hogy folyton én rajtam szórakoznak. Ez oké lenne, mert a "ne foglalkozzunk az idiótákkal" mindent meglehetne oldani. És ott a másik bukkanó, hogy nem járok el bulikba, nem iszom le magam és nem dugatom meg magam minden pasival és ez miatt is piszkálnak. Meg hogy animéket nézek stbstb.

Aztán ott a család, apukám meghalt és papámékkal élek együtt meg anyukámmal. Éjjel-nappal vita vita hátán, és a papámék nagyon pénzéhesek. Egyszer azt is mondta mások előtt hogy mi (anya és én) mikor húzunk már el a p*csába innen.

Szívemmel is kórházba kerültem, és kiderült azértmert folyton idegesedek, az orvos azt mondta alkalmazkodjak az iskolában, de nem tudok és lehetetlen lenne mert ha megpróbálnék alkalmazkodni, közelíteni feléjük csak mégjobban kinevetnének hogy úristen, ez mit akar tőlünk?

Szeretnék Budapestre menni, iskolát váltani, és olyan szakra menni ahonnét eltudok indulni. Túl erős nekem a mostani iskolám, és itt nem tudnám hozni pl 3.félévben a 4-es ötöst átlagot. Nem tudok alkalmazkodni, nincs ami motivál. Ott egy olyan suliba mehetnék, ahol lenne ami motivál és új lappal indulhatnék, és nem lenne rajtam az a hülye bélyeg, ott teljesen ismeretlen lennék, és nem az lenne hogy úristen ez egy letargikus sznob. De nem engedik meg itthon és ha belegondolok hogymég két évet itt kell maradnom, akkor kész vége olyan idegesség jön rám mint pl tegnap este amikor anyámmal veszekedtünk és konkrétan ordibáltunk és csapkodtunk mindent a falhoz. Nem tudom a helyem megtalálni, bolyongok, semmi életkedvem, öngyilkosság ami eszembe jut, nincs kihez fordulnom mert a pszichológusom is elment, a legjobb barátom is elhagyott, suliban lelki terrorrban tartanak az iskolában, tanár meg semmit sem tud tenni már. Anyám tegnap beadatott velem kettő xanax-ot,és hpolnaptól megint kezdődik a rémálom. TÉényleg elakarok innen menni és tényleg megakarom alapozni a jövőm de itt nem tudom. Mit tegyek?