Miért hiszik az idősek, hogy nem létezik cukorbetegség, laktózintolerancia vagy glükózintolerancia, magas koleszterin?

Hát, nem kell vele foglalkozni. Megérteni úgy se fogják, a gyerek és a párod meg nem lehet beteg az ő korlátoltságuk miatt.

Anyámra is nagyon sokan furán néztek a gyógynövények miatt régen, mégis kb. 80%-kal kevesebb gyógyszert szedtem a többi embernél, és makk egészséges voltam.

én se ismerek ilyet. szerintem nem találkozott még a környezetében akit érintett volna ez és ezért nem veszi komolyan.

de igazából ne érdekeljen más véleménye.úgy főzöl ahogy akarsz,ha valakinek nem tetszik,hát így járt. nehogy már te legyél a hülye aki egészségesen főz+ betartja az orvosi javaslatokat a családja érdekében.

Nagyimnak úgy lett elmagyarázva, hogy nem bírja a bátyám gyomra a tejet.

Így megértette.

Nem kell túlmagyarázni.

Az meg hogy hogyan főzöl a te döntésed, oszt csók.

Speciel a laktózérzékenység nem egy újkeletű dolog, a tejcukrot lebontó laktáz enzim ugyanis evolúciósan nem része az emésztőrendszerünknek (mutass csak egy állatot, amelyik megissza egy másik faj tejét), évezredek alatt alkalmazkodott a szervezetünk. Pontosan annyi laktózérzékeny volt arányaiban 100 éve is, maximum vagy nem foglalkoztak vele, vagy nem nevezték így, de figyeltek arra, hogy az egyén ne fogyasszon tejtermékeket. Népgyógyászat megfigyelések alapján született. A genetikai betegségekről is tudtak, csak nem így hívták, hanem nemzetségi nyavajának :)

A cukorbetegek 90%-a kettes típusútól szenved, ami 100%-ban a helytelen életmódtól alakul ki. Vagyis elhízás, mozgásszegény életmód, jó sok cukor és zsír. Abban gondolom megegyezhetünk, hogy 100 éve az átlag embernek alig voltak olyan gondjai, hogy mekis kaját zabált és egész nap a tv előtt heverészett :) Biztos vagyok benne, hogy a többi nyavaja is hasonlóan vagy nagyon ritka volt, vagy simán csak nem foglalkoztak vele, esetleg nem így hívták. Nem beszélve arról, hogy a magas koleszterin például jóval gyakoribb az 50 feletti férfiakban, mint mondjuk egy 25 éves fiatalemberben. Átlagéletkor 100 évvel ezelőtt? Hát maradjunk annyiban, hogy nem volt kifejezetten gyakori 50-nél tovább élni.

A cukorbetegséget és a magas koleszterint ismerik, az már az "ő idejükben" is ismert, kezelt betegség volt. Igaz, akkoriban a kezelés annyiból állt, hogy vedd be ezt a bogyót, szúrd be azt az injekciót, azt csá, azzal, hogy a gyógyszer mennyisége helyes életvitel mellett csökkenthető, vagy elhagyható, vagy nem tudták vagy senkit nem érdekelt. Gondolom ismerős a mondat, hogy "eszek még pár szelet sütit, majd lövök utána inzulint".

Szóval a lényeg, akkoriban még általánosan elfogadott volt, hogy a gyógyszer a csodaszer, illetve nagyon kényelmes felfogás az, hogy nekik maguknak semmit nem kell tenniük azért, hogy az életminőségük javuljon. Szerencsére ez a szemlélet már erősen átalakulóban van.

Nekem a mostohaapám ilyen, pedig ő "csak" 38 éves, fiatalabb anyumnál.

Teli torokból kiabál velem, mikor nem engedem meg neki, hogy a fiatalabb tesómnak (az ő gyereke), aki cukorbeteg odaadjon egy tábla csokoládét, hogy gyorsan egye meg az egészet... Nem hajlandó utánaolvasni a dolgoknak, az orvosok idióták, én is az vagyok stb. Én arra "gyanakszom", hogy a 8 általános iskolai végzettsége ezt nem foglalta magába.