Miért érzem magam ennyire depresziósnak és hogy másszak ki belőle?

Na szóval kiskorom óta nem vagyok beszédes.

Tavaly 9.-ben megismerkedtem egy lánnyal nagyon tetszett beszélgettünk sokat.

Januàrban bevallottam neki hogy szeretem de szerinte elsietem a dolgot.

Mindegy elfogadtam aztán ugy április végéig jóban voltunk aztàn volt egy pàr vitànk aztàn mondta hogy nem akar màr a baràtom lenni.

Azután erősködtem hogy hadd béküljünk ki meg hogy bàrmit megteszek de akkor se akart kibèkulni.

Aztàn anyit-annyit erősködtem hogy a végén letiltott aztàn sms-ben irogattam neki suliban le is cseszte a baràtnője a fejem ezért.

Aztàn jött a nyári szünet na akkor ugy éreztem hogy végre túl vagyok rajta de mégse mert ahogy elkezdődött az év megint csak rá gondolok folyton őt bàmulom.

Volt mikor ittam is egy párszor miatta mert nagyon fàj.

Ràszoktam a cigire is pedig eddig nem voltam az a kimondottan nagy dohányos.

Most meg szinte nem tudok beszélgetni senkivel se.

Suliban is csak úgy vagyok és nézek ki a fejemből.

Most eljött a téli szūnet megint mondtam magamnak kinek kell ő meg hogy megvagyok nélküle de félek hogy szünet után megint kezdődik elölről.