Segítség! Hogyan másszak ki ebből a gödörből?

Generalizált szorongással és pánikkal küszködöm évek óta. Van kötődési problémám (ambivalens), ami a csecsemőkoromra vezethető vissza. Volt egy hosszú kapcsolatom, nagyon szerettük egymást, sok mindent kaptam tőle. Segített kinyílni, nyitott lettem a világra, elkezdtem bízni és kimutatni az érzéseimet. Felvállalni az érzéseimet és gondolataimat. Sajnos ez nagy fájdalommal járt és csak bántottam őt (nem fizikailag). Sokáig tűrte, de végül nem bírta tovább. Utána bizonyítani szerettem volna, kétségbeesésemben viszont összejöttem egy jó barátnőjével. Elterelte a figyelmem, volt mellettem valaki és közben hittem neki, nagyon őszintének tűnt. Végül viszont átvert, megjátszotta magát és elhagyott másért. Én is vétkeztem, de az előző kapcsolatomhoz mérten nagyon sokat fejlődtem, de közben mindig az előző barátnőmet szerettem. Viszont nem mertem elhagyni a másikat, mert hittem neki, hogy én vagyok a legfontosabb, és mindig szeretni fog, valamint rosszat sem akartam okozni neki. Jó volt együtt, de végül átvert és megcsalt. Közben sajnos nagymamám is meghalt. Helyt kellene állnom egyetemen, egy másik városban, távol az otthonomtól. Semmi erőm sincs ehhez, teljesen magamba fordultam és bepánikoltam. Kardiológián sem nyugtattak meg (évente járok kontrollra), további vizsgálatokat rendeltek, nem tetszettem az orvosnak. Napi 1 0,5mg xanax SR-t szedek. Állandó feszültségben élek, értéktelennek érzem magamat így, hogy nincs mellettem, akit szeretek, aki megölelne. Mit tegyek, hogy újra talpra állhassak? Hogy fogadjam el a múltat, és hogy erősödjek meg? Mit tegyek, hogy újra, egyedül is emberként tekintsek saját magamra? 22/F