Egy normális férfi az mennyire érzi azt, hogy ha ugyanazokat a szexuális lehetőségeket élné meg mint egy átlagos nő akkor radikálisan jobb lenne a mentális egészsége?

Te is megélheted mindezt.

Függ attól, hogy kivel hoz össze a jószerencséd, mennyire becsuletes csajjal, vagy ha peched van vele, mert ribi akkor milyen hamar tudsz átlátni a maszkján.

Ez könnyűnek hangzik elsőre, hogy hat persze, ki lehet könnyen szűrni a rosszakat, pedig 47 ev tapasztalata azt mutatja, hogy legnehezebb feladat. Hiaba egyetem, pszichológia tanulás stb. Az emberi aljasság megértésében az egyetem nem segít, meg kell tapasztalni. Olvasva nem érthető mert nem elted át

Sok nő jár a ferje hata mögött es kínosan vigyáz arra, hogy mindneki egy tüchtig becsuletes feleségnek gondolja. Sok a narci nő is, akik élveznek masokat átverni es a masik fájdalmából meríti az erőt. Ezt normalis ember nem tudja megérteni es logikusan felfogni, hogy miert viselkedne valaki így? Es miert gonosz ? Mi jó van ebben ? Azert mondom, hogy nem könnyu es sok szerencse is kell !

Nem értem az ilyen teljesen téves általánosításokat. Attól hogy te egy megfelelési kényszeres férfi vagy, az nem azt jelenti hogy rajtad kívül mind a 4 milliárd férfi úgy érzi hogy eszméletlen dolgokat kell teljesítenie, hogy szeretve legyen...

Férfi létemre kifejezetten széleskörben vagyok szeretve, elfogadva anélkül hogy különösebb erőfeszítést tettem / tennék érte.

Úgyhogy neked itt a saját gondolkozásmódoddal van a probléma

Mik azok az eszméletlen dolgok, amiket ehhez meg kell tenni? Minden rosszindulat nélkül kérdezem, tényleg nem tudom.

Én azt vettem észre, hogy mi nők egyre kevésbé vágyunk párkapcsolatra, ez rám is igaz már egy ideje. A saját nevemben tudok beszélni, hogy miért: nem ad annyit egy férfi, mint amennyit kivesz belőlem. Nem ad annyi boldogságot egy párkapcsolat, mint amennyi problémát okoz és energiát elvesz. És ez nálam nem hiszem, hogy nagyon extrém dolgokon múlik, szinte mindig ezeken bukott el a dolog:

• rossz szex (gyorstüzelés, fitymaszűkület miatt használhatatlan farok)

• egyenrangúság hiánya: ez alatt azt értem, hogy az exeim kb. kisfiúként funkcionáltak a kapcsolatban: kényelmesen belesüppedtek abba, hogy szeretve vannak, kapnak valakitől törődést, gyengédséget, csak ezt valahogy mindig elfelejtik vissza is adni. Elfelejtik, hogy ők nem a gyerekem és nem csak az én feladatom őket boldoggá tenni, hanem mondjuk fordítva is jó lenne ez, ha már párkapcsolatban vagyunk. Mintha az lenne a férfiakba nevelve, hogy a nő dolga az, hogy a férfit boldoggá tegye. Ami rendben is lenne, ha cserébe a férfi dolga is az lenne, hogy a nőt boldoggá tegye, de erre nagyon ritkán látok törekvést és nem csak az én párkapcsolataimban. És ez a gond, szerintem ezért nem akar sok nő párkapcsolatot, mert minek, ha egyedül boldogabbak vagyunk?

Talán ha nem az első nap lett volna szex, és egy kicsit megismered előtte?

Ez így kicsit szerencsejátékos kezdés volt. De hát te tudod, a te életed.

#2 "De érted, nem azért érzem így mert így akarom érezni, akármennyire is máshogy akarom érezni, akármennyire is meditálgatok rajta, hogy milyen lenne másképp, akármennyit beszélek róla szakemberrel eddig még nem történt meg az a váltás"

Én ezt meg tudom érteni viszont az előző hozzászólásomban arra helyeztem a hangsúlyt, hogy ez nem egy általános jelenség, amit minden férfi elszenved, hanem ez TÉGED érint és még csak nem is azért mert férfi vagy, hanem azért mert gyenge a mentalitásod és az önbizalmad.

A válaszodra tovább reflektálva, ha egy ilyen határozott, komoly Úriembernek, mint én vagyok bárki olyat mondana (függetlenül, hogy nő vagy férfi az illető), hogy vagy adaptálódom az elvárásainak vagy bye-bye akkor részemről lenne a bye-bye mert én senki elvárásainak nem akarok megfelelni csak és kizárólag a saját sztenderdjeimnek. Ha egy másik fél emiatt nem fog elfogadni akkor nincs miről beszélni, olyan emberrel nem is akarok se kapcsolatot létesíteni se semmit. Evidens hogy nem fogok becsicskulni másoknak, ha kell akkor találok helyette 5 másik nőt, neki pedig sok sikert hogy találjon olyan papucsot aki mindent a kedve szerint csinál, de én attól határozottabb személy vagyok, hogy másnak meg akarjak felelni.

Szia!

Számos transznemű (nőből férfivá) ember beszélt már arról, hogy nem számítottak mennyire elszigeteltek lesznek, amikor kikerülnek a női világból a férfibe. Amíg a nőknek van egy összetartó csapata, addig sokszor sok férfinak nehéz közeli kapcsolatot kialakítaniuk párkapcsolatukon kívül. Sok férfinak pl a testi kontaktus az max az anyjuktól vagy a csajuktól van. Férfiak közötti testi kontaktusra sokan ferdén néznek, jön a homofóbia meg egyéb mások, és csak úgy lehet érintkezni, hogyha az durva. Birkózni lehet, de pl egy ölelés már ciki.

Ezzel az a baj, hogy sok férfi a nőitől várja el az összes érzelmi kielégülésre szükséges munkát. Amíg a nőknek legtöbbször erre van 3-4+ embere, és ezért eloszlik a "munka" addig a férfi egy embertől akarja megkapni. És mivel nincs tapasztalata az adásról, hiszen fiatalabb korában csak minimálisan volt közeli kapcsolata a haverjaival (mert milyen ciki már mások előtt sírni, vagy havernak elmondani, hogy mennyire megbántott az XYZ stb) ezért nem sokat tud visszaadni a csajának.

Tehát mi történik? A nőnek szüksége lenne mondjuk az érzelmi szükségleteinek 40%-ra a pasitól. A pasinak 100%-ra van szüksége, cserébe képes mondjuk 20%-ot adni. Szóval a nő ad 100%-ot a 20-ért és még van 20%, ami lóg a levegőben. És mivel már pénzre nincs szükség, gyerek is lehet pasi nélkül ezért sokszor már nem kellenek a pasik.

Mit tudsz tenni?

Szállj le a témáról. Fordulj magadba. Találj barátokat, alakíts ki egy KÖZELI baráti kört. Találj magadnak egy olyan hobbit, ami szenvedéllyel tölt el. Lehet az akár számítógépes játék. De akkor azt szenvedéllyel szeresd. Nem olyan "há, leülök most kockulni, de tulképp a netflix is ugyanolyan jó lenne". Nem. Hanem ilyen "ennek a játéknak minden mozzanatát ismerem, boldogsággal tölt el YouTube videókat nézni, hogy mi a háttértörténete a dolognak és minden héten megpróbálok valami újat megtanulni, hogy hogyan legyen jobb" szinten. Vagy a kondi is. Nem ez a "há, beesek heti 5-ször a kondiba aztán csá", hanem "a múltkor olvastam egy cikket, hogy ha kondi előtt blablabla akkor blabla, és most tök izgatott vagyok mert ki akarom próbálni". Ne félj érzelmeket megélni. Beleértve a szenvedélyt is.

Ha van a hobbydhoz kapcsolódó társaság (társasjáték szakkör, falmászó szakkör, DND mittomén), járj el. Találj hasonló embereket. Talán azokban a társaságokban találsz majd valakit, akinek hasonló szenvedélye van, és akkor találsz kapcsolatot. De mivel az érzelmi oldalad ki lesz elégítve haverok által, ezért nem kell elfogadnod, hogy ha valaki "hamar adaptálódom, vagy byebye"-ozik neked.