Agorafóbiások hogy érzitek magatok?

Ez a betegséget csak az tudja átérezni, aki benne van. Ördögi körbe lehet kerülni, mert én már azért nem megyek orvoshoz sem, mert a gyógyszer nem használt, de visszamenni egyszerűen már nem bírok. Nálam két éve tart. A legdurvább, hogy a családod, környezeted azt hiszi, hogy szimulálsz, mert itthon kommunikál az ember, de ha a közeli postára el kell mennem, olyan érzés, mintha rám akarnának dőlni a házak. Próbáltam gyógyulni, voltam bentfekvős kezelésen is, nagyon akartam, mégis visszaestem. Nem tudom az okát. Ahol én voltam, ott elvileg más ki sem mozdulhat, mert ugye drogosokat és alkoholistákat is kezelnek, nekem az orvosom kötelezően külső sétát írt elő. Kegyetlen rossz volt, de megcsináltam. Örültem, hogy ok, meggyógyulok. Hát nem.. Nem akarlak elkeseríteni, mert mindenki másképp reagál, mindenki máshogy éli meg. Én hatalmasat csalódtam. Magamban elsősorban és az orvosokban is.

Előtte állandóan mentem, éltem a normális életvitelt, amit az átlagember is, de most nagyon rossz passzban vagyok. Mennem kellett felülvizsgálatra, hetekkel előtte még aludni sem tudtam, annyira féltem. Tegnapelőtt reggel a 30 fokban még a hideg is rázott. Vizsgálat alatt felment a vérnyomásom közel 200-ra. Nemcsak lelki, hanem testi tünetek is jelentkeznek.

Ha az elején vagy, akard nagyon a gyógyulást,mert úgy jársz, mint én. Amikor elmegy előttünk a helyijáratos busz és épp kint vagyok, konkrétan rámjön a szédülés. Durva betegség, de neked sok sikert a gyógyuláshoz! Azért írtam le mindezt, hogy ne járj ugyanígy. Akard, csináld, menj, szépen fokozatosan. Nem tudom, hány éves vagy, ha nagyon fiatal, akkor semmi nincs veszve.