Hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy iskolát akarok váltani? Egyáltalán váltsák iskolát vagy adják meg idot/esélyt ennek a sulinak?

Szóval én idén felvételiztem is rengeteget küzdöttem azért hogy felvegyenek az állam suliba ahova most járok. Azelőtt ugy álltam a dolgokhoz, hogy jaj de jo uj suli, uj emberek, uj barátok. (Mar nagyon untam az általánost.) Nagyon izgatott voltam a gólya tabor miatt viszont mindvégig ugy álltam a dolgokhoz, hogy nyitott leszek es nagyon jol fogom érezni magam. Nos nem igy lett. Nem volt semmi katasztrofálisan szörnyű, viszont egyszeruen senkivel nem talaltam azt a kozos hangot. Mindenki a barátomma vált, mindenkivel elvoltam de nem volt meg az a kozos hang es minden beszélgetés tok felszínes volt. NosHazajöttem a gólyatáborból és úgy álltam a dolgokhoz, hogy oke ez most igy alakult, nem fogom feladni a próbálkozást majd a tanévben ugy is jobban ossze szokunk. Nos ez sem igy lett. Mi összevont osztaly lettunk ezert mar volt egy kis feszültség alapból a csoport kozott (regiek/újak a regiek a nulladikosok akik most kilencedikesek mi pedig kilencedikbe be csatlakoztunk hozzájuk). Na mindegy gondoltam ez is fog változni. Aztan szét lettunk osztva 2 csoportra az egesz tanévre 16-16fo aminek semmi értelmet nem latom de ez most lényegtelen. Ugyanolyan érzésem van teljesen mint a golyataborban. El vagyok a többiekkel meg minden de megis ugy kelek fel reggelente hogy nagyon nagyon hianyzik a regi sulim a regi barátaim/osztálytársaim. Általában egyedul ulok orakon pedig azert en eleg szocializálódott emberke vagyok. Szoval megbántam. Megbántam az egeszet hogy idejöttem. Minden nap ugy kelek es ugy fekszem hogy melyik iskolaba tudnék at menni. Szerintetek? Mi ez az egesz ami most tortenik velem? :( Csak mert kb minden nap sírva alszom el pedig engem nem szoktak ennyi megérinteni a változások könnyen hozzászokok mindenhez. Mit csinaljak?