Van oka élni valakinek, aki értelmi fogyatékos, ezért gyakorlatilag semmilyen értelmes munkát nem tud elvégezni?

Köszönöm a válaszokat. A Williams szindróma alapján nem annyira ismertem magamra, inkább zárkózott vagyok. :)

Diszkalkuliám is van. Több részképességet érintő zavarom van és ebbe a diszkalkulia is beletartozik. Figyelem és koncentrációzavar és a téri tájékozódást érintő részképességeim sérültek (nem tudom a jobb és bal közti különbséget, nekimegyek dolgoknak mert nem tudom felbecsülni a közelségüket, méretüket, gondolatban nem tudok elforgatni egyszer tárgyakat sem) illetve a rövidtávú memóriám sérült, hallás alapján nem tudom megismételni az elhangzottakat (így nem tudok telefonálni sem). Írásban jobban ki tudom magamat fejezni, mint szóban, de ez talán nem az alacsony intelligenciámhoz köthető, hanem ahhoz, hogy szorongok.

Egy helyi és egy független rehabilitációs csapat is megvizsgált (fejlesztőpedagógus, pszichológus, gyógypedagógus) és autistaklinikán is megvizsgáltak ezen felül (kiderült, hogy nem vagyok autista, csak szorongok, azért viselkedem furcsán, pl. ha ideges vagyok hintázok előre-hátra és remeg a szám, vagy ha változás van az eltervezett dolgokban pánikba esem).

A szakvéleményben úgy fogalmaztak, hogy fogyatékossággal élő személy vagyok és minden speciális helyzetben (pl. dolgozatírásnál több időm volt megírni a tesztet, mint másoknak) arra volt lehivatkozva, hogy értelmi fogyatékosságom van. Úgyhogy nem tudom, hogy máshogy lehetne ezt hívni? És azt sem értem miért írna ki valaki kamuból, poénból egy ilyen kérdést.

Oxigénhiányos állapotban jöttem világra és valószínűleg emiatt alakult így az életem...

Nem tudom mennyi az IQ-m. A netes IQ tesztek alapján 60-70között van, sokfélét töltöttem és reménykedtem, hátha van olyan, ami szerint nem vagyok buta, de 70 fölötti értéket sosem kaptam :(

Művészkedni nagyon szeretek, van is saját blogoldalam (nem szeretném ellinkelni, szeretném megőrizni az anonimitásomat) de ennek ellenére feleslegesnek érzem magamat. Mert munkát senki sem bíz rám, és maximum az anyukámtól kapok néhány jó szót a blogommal kapcsolatban. De az emberek többsége nem értékeli. Én meg magamat nem tudom úgy értékelni, hogy nem vagyok hasznos. Nem tudom, hogyan tudnék hasznos lenni, de úgy érzem így nincs értelme élnem :(