Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Kezdenetek kapcsolatot egy...

Kezdenetek kapcsolatot egy borderline szemelyisegzavaros emberrel?

Figyelt kérdés

Mindenhol azt olvasom, hogy csak jobb minket elkerulni.. És már nem látok reményt arra, hogy valaha lesz párom. Igen.. Beteg vagyok. De próbálom kezelni és tenni ellene. Így is az egész lényem csak egy "stigma" lenne?

Ugy erzem, hogy az emberek mintha csak egy szörnyet látnának bennem. Mintha nem lennék több, mint a betegségem.



2019. nov. 25. 19:57
1 2
 1/20 anonim ***** válasza:
85%

Kedves kérdező!


Elárulnád a nemed és az életkorod kérlek?


Ui.: kitartás ne add fel, mégha nehéz is olykor, van az mondás zsák a foltját mindig megtalálja.

:)


Szép estét. :)

2019. nov. 25. 20:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 anonim ***** válasza:

Én borderként válaszolok neked.

Nem azt mondom, hogy könnyű párt találni, mert nem, nem az. De igaz, amit az első mond, hogy minden zsák megtalálja a foltját. :) Nekem is sikerült, és már több, mint 4 éve boldogítjuk (és idegesítjük XD) egymást.

2019. nov. 25. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/20 anonim ***** válasza:
23%
Ha szedi rendesen a gyógyszereit, akkor simán
2019. nov. 25. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 A kérdező kommentje:
Elsőnek, 24L vagyok. Köszönöm a batoritast, sajnos nem mindenki viszonyul hozzánk így, ahogy az eddigi válaszolok. Kedvesek vagytok. :)
2019. nov. 25. 20:17
 5/20 anonim ***** válasza:
100%

Én picit azért el vagyok keseredve :D Legutóbbi kapcsolatom IS miattam ment tönkre. Hazudtam, manipuláltam csak hogy velem maradjon és csak engem szeressen. Ha a fiú barátaival találkozott borzalmasan ideges lettem. Egyszer beszóltam neki amikor felhívott, rám vágta a telefont. Mindent megígértem és bármire kész lettem volna érte. Lehazudtam a csillagokat is, de hiába. Ezután letiltottam és azt kívántam bárcsak meghalna, legyen boldogtalan. Majd vissza estem bele, feloldottam a tiltást. Majd megint letiltottam amikor kiderült, új barátja van. Utána jött az önpusztító élet. Cigi,pia,falcolás minden nap amíg el nem felejtettem a közös 3 hónapunkat.

Amikor együtt voltunk akkor is egyszerre tiszta szívemből gyűlöltem és szerettem is. Végül beláttam, hogy minden kapcsolatom miattam ment tönkre és jobbat érdemelnek egy ilyennél mint én.


Amúgy megjegyzem elég nehéz az ismerkedés, amikor rám jön az identitás zavar és egyik hétről a másikra másik jövőt képzelek el magamnak amiből persze nem lesz semmi.

2019. nov. 25. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 A kérdező kommentje:
Kedves utolso, ugyan ezt érzem én is mint te. Olyan oldalaim mutatkoznak meg ha valakivel ismerkedek, amiket addig kevésbé érzékeltem. És ez mind azért jön elő, mert félek hogy elhagynak. És olyankor egy totál más ember jön ki belőlem amitől még magam is megijedek, hogy én ezt nem akarom. Foggalmam sincs, hogyan lehetne ennek véget vetni, hogy végre ne ilyen legyek. Én is állandóan más szakmát képzelek el magamnak, más stílust, más kinezetet.. Ijesztő már. Szinte disszociativ. Mintha éppen hogy csak meglennenek a határok, körvonalak, hogy ki vagyok én, meg valahogy mégsem. Talán nem véletlenül hívják hatereseti szemelyisegzavarnak is. Tényleg nemtudom, hogy valaha vége lesz e ennek a remalomnak. Mindenért hibásnak érzem magam. Mindenért. És elegem van már magamból is. Egyszerre érzem magam áldozatnak és bűnösnek. Bűnösnek azért, ahogy másokkal bánok, és áldozatnak azért, hogy én nem akarom ezt a betegséget és nagyon nehéz küzdenem ellene. A legrosszabb érzés az egészben az az, hogy mindenki megtud gyűlölni, miközben tehetetlennek érzem magam sokszor az allapotommal szemben. Meg ha szándékosan artanek másnak, akkor meg még is értem, hogy utalnak. De így...
2019. nov. 25. 21:12
 7/20 anonim ***** válasza:
100%

Utolsó vagyok.


Én az érettségi után kattantam el. Nem volt meg a biztos pont és próbáltam megkeresni önmagam. Tanuljunk nyelvet. OKÉ! Kezdtem a némettel. Majd orosz, vissza német. Aztán francia majd orosz. Orosz után ukrán, svéd majd török. Végül hagytam a francba mert nem tudom végigvinni amit elképzelek.

Szakma: autószerelő tetszett majd fodrász. Megutáltam 2 hét alatt. Kijártam az éveket de nem vizsgáztam le. Most elmennék egyetemre de inkább rendőr lennék, de inkább az se érdekel... KÁOSZ!

Van amikor rappet hallgatok, majd átcsapok metalba, majd elektronikusba majd metál és minden szépen forog körbe körbe. :D

Elképzelem milyen jó lenne a tetoválás. 2 perc múlva már nem tetszik. Fültágítóra vágytam majd 1 hét után hánytam tőle.

Vallás: Keresztényből lettem muszlim, muszlimból buddhista. Buddhistából keresztény, majd ateista végül azt se tudom ki vagyok és mi a frászt akarok.

Elég vicces ezeket így leírni :D teljes káosz lehet a fejemben.

Egyébként 21 éves férfi vagyok. :D

2019. nov. 25. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 A kérdező kommentje:
Teljesen megertelek. Én személy szerint gyűlölöm magam. Úgy érzem semmire nem vagyok alkalmas, egy jelentéktelen nagy nulla vagyok, aki folyton magyarázatokra szorul a környezete felé, hogy miért olyan amilyen. Úgy érzem élnem is fölösleges így, mert az egész életem egy szenvedés.
2019. nov. 25. 21:53
 9/20 anonim ***** válasza:
50%

Nálam is ugyanezek vannak, pont, ahpgy leírjátok. De ez egy betegség, nem tehetünk róla! Szerintem mondjuk még ennek ellenére is értékesebb, intelligensebb a legtöbb borderline, mint az átlag ember.

Aki írta, hogy hazudozott: nekem régen az igazság meg a hazugság élesen különválasztható volt, egyértelmű volt. De ahogy eluralkodott rajtam a border, valahogy a valóság meg a nem valóság tökre összemosódik. Nektek nem? Szóval nekem olyan lett a valóság, hogy jó, hát nézhetjük innen is meg onnan is a dolgokat és attól főgg, hogy mi az igazság. De volt, hogy megvádoltak, hogy hazudok és én igenis igaznak éreztem, amit mondok.

Identitás zavar, tipikus...a zenei műfajok, a vallások, a kinézet, a szakmák folyamatos váltogatása és az, hogy semmit nem bírunk végigvinni. Én egy ponton már abban sem voltam biztos, hogy tutira hetero vagyok-e? Vagy simán lehet, hogy bi? Meleg az tuti nem. Na ez is valami, mikor valamit legalább ki tudok zárni :D

De mindez szerintem tolerálható, ha valaki szereti az embert, de a legnagyobb gáz, hogy nem tudunk kapcsolatokat megtartani...szerintem ez okozza a legtöbb szenvedést. Ja meg nekem terápiához sincs kitartásom. Szerintem úgyse segít. Meg sok-sok évig tart. Én azt se tudom, holnap mit csinálok, nemhogy évek múlva...

Az elhagyástól való félelem...aztán persze teszünk is érte, hogy elhagyjanak minket...és ez egy örök körforgás és nem tudom, hogy lehet ebből kijönni. A környezet, ha panaszkodik, hogy borzalmas vagyok, hát én már csak arra gondolok, hogyha ez nekik szar, ha tudnák nekem magammal élni milyen szar. Én nem tudom magam bezárni a chat ablakban meg letiltani magam. Én egyfolytában itt vagyok magamnak és boldogítom magam. Fogalmuk nincs, milyen fokú szenvedés ez.

2019. nov. 26. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/20 anonim ***** válasza:
100%
Amúgy a legjobb tanács, amit mondhatok, hogy addig találjatok ki vmit, amíg minél fiatalabbak vagytok. Ez nem javul a korral. És fiatalon még könnyebb találni olyat, aki elfogad és tolerál...de 30-40 évesen ez már nem így működik. A legtöbb bordernek van egy nagyon vonzó, elbűvölő oldala is. A többség jól is tud kinézni. De a korral ez is változik. Én ha újra kezdhetném, 10 éve kitaláltam volna valamit...persze próbáltam akkoris, de nem sikerült.
2019. nov. 26. 09:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!