Ha egy rossz családi környezet miatt valaki depressziós, akkor a családból való kiválás után a depresszió is megszűnik?

Nem. A depresszió alatti szemét, az a sok lelki mocsok, ami a rossz csalédban felnőve mintegy beég az emberbe, mind tovább dolgozik benne. Otthagysz egy családot, másikat nem találsz, mert a rossz minta miatt csak másik rossz mintás családot találsz - ha találsz, ahol újra kezdődek a szenvedéseid.

Átírni pedig a rossz családi mintát - szinte lehetetlen. 30 évedbe telik, és mire helyrejönnél, ott állsz 50 évesen, se gyerek, se munka, se igazi társ, se semmi, csak a jóvátehetlen sok szenvedés - amiért sajna, még nyugdíjat sem kapsz.

Mondanám, hogy keress megy egy jó pszichiátert, de már nem mondom. Egyik sem ér semmit. Önző, hazudozó-ígérgető szadista sarlatán - hiszel neki, kapaszkodsz belé, és csak cserben hagy. Semmivel nem különbek, mint az agresszor családok, csak rajtuk van fehér köpeny és segítőnek aposztrofálják magukat.

Nem látják a képességet - még egy zsenit sem képesek felismerni! - nem látják, a Poklot, amiben vergődsz, nem segítenek, csak az idődet húzzák. A legtöbbje egy rakás szXrt sem ér. Szomorú és keserű tapasztalat.

És soha jóvá nem tehet semmi ebből a szörnyűségből SENKI.

Csak Isten, ha megelégeli a szenvedéseket és leléphetsz innen a francba végre. Alig várom.

Kedves első, tudom, mit érzel, én 26/l vagyok, és teljesen ugyanazt, amit Te. Borzasztò, màs jönne a szöveggel, hogy jaj de kis fiatal vagyok még, ugyan mi érhetett engem, pedig ha csak egy szàzalékàt is àtélné annak, amit én...

Jò tanàcsként, csak hogy a kérdésre is reagàljak, talàn annyi lenne a vàlasz, hogy tanuld meg, de nagyon, hogy minden rajtad mùlik, senki màson! Màsok magyaràzhatnak, meghallgathatnak, mutathatnak különféle utakat, de neked kell megtenni minden lépést. Ahhoz, hogy valami megforduljon benned,neked kell màsképp gondolkozni. A màsik, hogy az egyetlen, ami életben tart, az a cél. Ha mindig van célod, az mindig ki fog ràntani a depressziòbòl, mert akkor van miért megmozdulni.

Ha màr élni kell, és kaptuk ezt a lehetőséget, jò lenne magunkhoz kapni, hogy az idő így is meg ùgy is el fog telni, lehet ezt keseregve eltűrni, vagy tölthetjük valami màssal is. Rajtunk mùlik.

Igen, a csalàd, a nevelés, a gyerekkor meghatàrozò, de ne legyünk örökre a körülmények àldozatai. Emberek vagyunk, tudunk gondolkozni, ha a negatív gondolatoknak van honnan előjönni, akkor a pozitívaknak is. Mindig az és mindig aszerint történnek a dolgok, ami a fejünkben van.

Màsokat nem tudsz megvàltoztatni, és nemis kell, màsok terheit sem kell cipelned, mert nem a feladatod, és nem is tudnàd, ez egy céltalan ùt lenne, de magaddal mindig tudsz kezdeni valamit, mert az te vagy, azt tudod irànyítani, és épp ezért ne félj önmagad lenni, vagy màsok véleményét letojni.

Mindig nehéz, nem könnyű. De mi is az, ami miatt ennyire ràérsz folyton agyalni? :)