Öngyilkossági gondolatok és depresszió - mit tehetnék?

Szedek antidepresszánst egy ideje, és szedtem nyugtatót is egy darabig, nappal is. Ettől függetlenül nagyon szorongok, és teljesen kilátástalannak érzem a helyzetem. Több mint egy éve küzdök depresszióval, de már 8 éves korom körül is pszichológushoz jártam, szorongás és beilleszkedési problémák miatt. Ekkortájt egy szervi betegség miatt a kórházat is megjártam, ami valamiért sokkal megnyugtatóbb közeg volt mint az otthonom, és ez amúgy elgondolkodtató. Nem akartam hazamenni. Sosem voltam egy igazi társaság tagja sem, a családban is én vagyok fekete bárány. Több mint fél évig a szobámból, utána már csak a lakásból, de nem mertem kimenni. Ez azért is volt, mert egy évig mindig megvertek ha nem tetszett nekik valami. Utána meg letagadták Anyámnak. Nem tudtam tenni semmit. Mostmár néha sikerül, de nem szeretek kimenni. Utálom az egész családom, és mindenkit aki hozzám szól. Csak nálam idősebb férfiakkal tudok haverkodni meg ilyenek, és ezért is utál mindenki. Ja meg vonzódom a saját nememhez - igaz hogy a többségük személyisége undorító, de ez van - amit nemrégen a testvérem is megtudott sajnos, és nagyon félek emiatt. A lelkem mélyén nagyon vágyom arra hogy szerethessek, de túl nagy volt a csalódás.

Odáig jutottam, hogy semmit nem végzek el, amit kéne, nem eszek, nem iszok, mondjuk magamat tisztán tartom, de azt meg túlzásba is viszem. Csak fekszek és nézek ki a fejemből, csak ha már nagyon szenvedek, vagy éppen jobb pillanataimat élem, akkor mozdulok meg. Igazán senkiben sem bízok, és nem is szeretek.

Pszichológushoz már nem megyek, mert nem tudott elérni az ég világon semmit, a pszichiáterem meg attól félek meg fog halni.

Volt öngyilkossági kísérletem is, mondjuk mivel lány vagyok ezért statisztikailag kisebb az esélye hogy emiatt halok meg, de nem tudom. Viszont vágyom rá. Mielőtt újra megpróbálnám, gondolkozom, mérlegelni akarom a dolgokat. Nehéz, de szeretnék nagyjából racionális maradni.

Mit tehetnék? Van bármi értelme életben maradni? Ha igen, mitől lehetne elviselhetőbb a lét? Próbálkozzak még orvosnál annak ellenére hogy eddig nem segített érdemben?(Ateista, ráadásul nihilista vagyok szóval ilyesmi dolgok nem jelentenek kapaszkodót.)

Előre is köszönöm, ha elolvastad, és tudsz valami tanácsot adni.