Milyen érzés pszichotikusnak lenni?

Egy nagyon szélsőséges esetet ecsetelt az #1-es válaszoló, mert azért ez nem egészen igaz.

Bár én nem küzdöm kimondottan pszichózissal, borderline-os vagyok és traumatizált, és tünetként vannak pszichózisra emlékeztető tüneteim.

Nem is tudom...

Tényleg nehéz ezt leírni, nagyon sokszor próbáltam már, de még soha nem sikerült. Elveszted azt a kis látszólagos kontrollt is a gondolataid fölött. Mintha kinyitnának egy zavarodottsággal teli szelepet, ami a teljes elmédet elönti.

Összekavarodnak, összeolvadnak a gondolataid, olyan érzelmeket érzel, amiről meg vagy bizonyosodva, hogy nem lehet emberi érzelem. Egy borzasztóan ijesztő, rettenettel teli állapot. Nekem nagyon gyenge, inkább pszeudo-hallucinációm vannak, de gondolati és érzelmi síkon teljesen átérzem a dolgot.

Nem tudsz belenyúlni a folyamatba, az emberi mivoltod millió szilánkokra roppan. Teljesen irracionális gondolatok és irracionális érzelmek.

Visszazuhansz egy akár 8 évvel korábbi érzelmi állapotba, és azt megezerszereződve érzed. Nem minden pszichotikus tudattalan. Érezni azt, hogy szó szerint a legvékonyabb hajszál választ el az őrülettől, vagy már talán meg is őrültél, és ez már az. Terror. Borzadály. Szenvedés.

Egyszer egy gyógyszeremet rekordgyorsan vette el tőlem egy orvos, és akkor tényleg teljesen pszichotikus állapotba kerültem jónéhány napra. De akkor sem volt igaz rám, amit az első írt. Én megfürödtem minden este, ápoltam a testem, csak éppen napközben merev tartással és üres tekintettel meredtem a függönyre. Azt hittem, éreztem, hogy engem valaki irányít, egy videójátékban vagyok, és vártam a következő lépést, amit a játékos lenyom.

Senkinek nem kívánom. A valóság leghorrorisztikusabb volta egy pszichotikus epizód.

Ugyanúgy vagyok, mint a 2. Én is border vagyok, és ritkán, de vannak pszichózisra emlékeztető tüneteim.

Például: párom családjával volt konfliktusom, és akkor az volt az állandó tévképzetem, hogy erőszakkal el akarják venni tőlem karácsonykor, és még betuszkolják az autóba is akarata ellenére, és elviszik.

A másik, amikor láttam két embert a buszon, akik nagyon hasonlítottak másik két emberre, akiket ismertem. Persze megrémültem tőlük, egyéb okokból. Negatív érzéseket váltottak ki, de hogy mennyire, azt szerintem a szavaim nem fejezik ki. Elkezdtem remegni, majdnem pánikrohamot kaptam, később meg rájöttem, hogy nem is ők azok. Az biztos, hogy egy szerettemmel is durván összevesztem akkor, aki velem volt.

Tényleg nagyon extrém, amit az első válaszoló írt. Én is border vagyok, úgyhogy csak átmenetiről tudok írni. A pszichózis olyan, mint egy bénulás. Lebénulnak a józan gondolatait, érzéseid és elfog egy bizonytalanság. Ezt úgy értem, hogy több fázisa is van egy epizódnak, a szociális izoláción keresztül egészen a horrorisztikus irracionális téveszmékig. Gyakran, és főleg ha terápiára jár az ember, akkor felméri, hol a határ a valósággal és tudja, hogy azok a tévképzetek abban a pillanatban, állapotban nem reálisak. A terápia ad egy keretet az életednek, ha ebben szenvedsz, és mindig van viszonyítási alapos.

Nálam egy pszichotikus epizód erős hipochondriával, érzékcsalódásokkal jár (érzem, hogy vér pumpálódik az agyamba, zsibbadnak a végtagjaim, ha épp valami fertőzéstől félek, akkor érzem ahogyan a baci megtámadja a testemet stb)

6-os vagyok, véletlenül elküldtem a választ, de még folytatom, hogy ilyen állapotban nagyon nehéz dolgozni, egyetemre menni, mert olyan érzés, mintha bármelyik percben veszély érhetne, ebben a sérülékeny állapotban főleg nehéz a kontrolltartás. Olyankor az emberek akár a villamoson is veszélyt jelentenek, vagy meg akarnak mérgezni az étteremben. Szóval néha nem úgy kell elképzelni ezt az epizódot, hogy totál életkeptelen vagyok, mert gyakran meg sem lehetne mondani rólam, hogy épp pszichotikus fázisban vagyok, pont ebédelhetek a barátaimmal, csak mondjuk fokozottan félek attól, hogy megmérgezték az ételt, és miután megettem, akkor hányingerem lesz + 80%ban meggyőződésem, hogy az ételméreg miatt. Ilyenkor kell megnyugtatni magam, vagy a többieknek, hogy nincs semmi baj és ez az állapotom miatt van. De gyakran nehéz megtartani a valósággal való kapcsolatot. :(

Utána van a pszichotikus epizód utáni depressziós állapot, amit szintén nem kívánok senkinek sem, félelemérzettel és a szorongással jár, hogy mikor érhet még veszély, mi fog megint történni, ami miatt beparázhatok, és akkor van hogy napokig nem is megyek ki az ágyból.