Lehet, hogy egyszer öngyilkos leszek?

Ültem ma a metrón munkába menet és néztem ki a fejemből. Gondolkodtam, hogy vajon ki vagyok én? Miért ülök a metrón? Hová megyek és miért? Persze nem szó szerint felejtettem el ezekre a választ, inkább csak amolyan költői kérdések voltak.

Fogalmam sincs, miért kelek fel reggelente. Miért megyek el dolgozni minden nap? Dolgozom, hogy ne haljak éhen és hogy újra mehessek dolgozni. Mégis mi értelme ennek? Szétnéztem magam körül és látom az embereket. Talán valaki szintén ezen gondolkodott nem tudom. De azért általában boldog embereket láttam. Egy anyát a gyerekével, egy szerelmespárt, 2 idős bácsit akik jókedvűen beszélgettek. Ezek számomra nagyon idegennek tűnnek. Nem akarok gyereket, nem akarok párt magamnak és nem akarok megöregedni sem. És ekkor villant be az agyamba , hogy minek élek? Nem akarok semmit, nem vágyom semmire. Sehová sem tart az életem. Azt sem tudom hogyan kell boldognak lenni. Nem vagyok boldogtalan sem, vagyis azt hiszem nem. De ha a boldogság egy gyerek, egy szerelem vagy a békés, örömteli öregkor, akkor én tudom, hogy sosem leszek az.

Lehet, hogy egy idő után eljutok oda, hogy meg akarom majd ölni magam? Most úgy érzem, hogy soha nem tudnék ártani magamnak, de egyre nyomasztóbb élnem.