Hogy őrzöd meg a mentális egészséged egy ilyen ellenséges, beteg és gonosz világban manapság?

# 5-ös vagyok

Nekem szerinted ki segít? Illetve milyen segítséget vársz pontosan és kiktől? Mi lenne az, amitől jobban erezned magad, konkrétan? És te konkrétan másoknak hogy segítesz?

Nem költői kérdés, komolyan válaszolt meg magadnak...

Én aztán írhat el regényeket, miért Szhar az eletem.

De nem az van, hogy az emberek mind “gonoszak, ellenségesek”. Ki mire koncentrál, én pl észre se veszem vagy nem arra fokuszálok, hamem az apró kedves gesztusoknak örülök, ennyi.

Egyébként elárulom egy titkot, gyakran a legbunkóbb embereknek van a legnagyobb szükségük segítségre vagy egy kis kedvességre.

Az élet sokkal fájdalmasabb alapból, mint az emberek olykor. Nekem a gyerekkorom sem volt könnyű, egy ideje apám meghalt, anyám és testvérem maradt, de anyám sem a legegészségesebb.

Mindenre jon, hogy nagyanyám súlyosan demens állapotba került nemrég és úgy is marad, magáról sem tud, 0-24 órás ügyelet kellene neki. Mindezt úgy, hogy anyámnak el kene tartani őket, minimálbérből, egy folyamatosan csak züllő, szegényes házban, és kb ugyanennyi lenne a gondozása mint amit megkeres... Közben messze nem szedte össze magát mostanra sem anyagilag, ezt meg pénz nélkül nem lehet megoldani, de pénzzel is csak váró listákkkal.. ( a pénz is kb a havi fizetése lenne, amibe ez kerül)

Nekik én segítek ahogy tudok, de ez nem elég. Nekem a párom segít, hogy ne kapjak idegösszeroppanást az egésztől lelkileg. Kevés? Kevés igen. Az is amit én tenni tudok, mert nem oldódik meg a helyzet. De nem várhatók senkitől sem olyat, hogy pl fizesse ki nagyanyám otthonát, mert az lenne a megoldás. Vagy hogy adjon valaki egy nem pusztuló házat.

Anyám is munkát keres megoldáskepp, amiből télen rá, de nem túl jók a kilátások.

Szóval azt hiszem én mondhatom, hogy elég szar dolgokon átmentem már, és nem ez az első. A legrosszabb az volt, hogy végig kellett nézni apám lassú, honlapokról hónapra történő fokozatos leépülését a rákban, amíg a vége fele már teljesen magatehetetlen nem volt, es ezt látni, és azt a szenvedést, egy életre elég volt és nem felejtem el. Azt az érzést sem amikor már egyszerre érzel megkönnyebbülést amikor vége van, akinek volt hasonlóak az tudja most miről beszélek..

Ezeken ki tud segíteni szerinted?

A rák, halál, a lassan pusztító betegségek, a demencia nem válogat. Lehetsz szegény vagy gazdag, nyilván így pénz nélkül még nehezebb, de a lényeg, hogy az életben bizonyos helyzetekben mindig is egyedül vagy es leszel, mert az élet ilyen. (Egyedül születésű és egyedül halsz meg, ez most eszembe jutott ezzel kapcsolatban, mennyire így van. )

Szóval nem tudom mit vársz az emberektől, de hidd el, hogy nem mindig látod hogy mások min mentek keresztül, legtöbbünknek megvan a maga küzdelme. Én sem tárom ki ezeket senkinek, mert nem tud senki segíteni max együttérezn, panaszkodni meg a legutolsó lenne amit tennék.

# 11/

a kérdező pusztán megerősítést vár a többi pesszimistától, hogy valóban ilyen sz.r a világ...

Kognitív disszonancia...

#13-as vagyok:

50++-os vagyok, voltak alkalmazottaim, az üzleti életben dolgozom, stb. stb....

Szerinted akkor én nem lehetek optimista, és elégedett?

LOL