Depressziós volnék? (Folyt. Köv. )

Az utóbbi időben úgy érzem, nem számíthatok senkire és egyedül maradtam teljesen, mint a kis ujjam. A barátaim nagy része külföldön él vagy dolgozik (aki nem, az meg Pesten), és bár jómagam is sokat utazom, nincs kivel leülnöm meginni egy pohár bort vagy sört.

Egyre többször érzem úgy, hogy csak púp vagyok a világ hátán a munkámon kívül, párkapcsolatom sem volt több mint 6 éve (egyébként 26/F) és teljesen magam alatt vagyok. Már vagy 15 éve vagyok az a személy, akihez minden "barátja" fordul ha tanácsra van szüksége, vagy segítségre, de ha nekem lenne szükségem valamire, mindenkinek más dolga akad.Néha már egy beszélgetés is jól esne, ahol az lehetek aki vagyok, megoszthatom a lelki problémáimat, esetleg felszabadulhatok.Egyre többször vannak sötét gondolataim, igazából csak a szüleim és testvéreim tartanak vissza attól hogy kárt tegyek magamban, mert nem szeretnék rájuk szégyent hozni.

Szerintetek mit tegyek? Nyilván velem van a baj, sőt, valószínűleg szakemberre lenne szükségem, de a pozícióm miatt ezt "nem engedhetem" meg magamnak (nem anyagi szempontból).