Sikerült már valakinek hasnló helyzetből kimászni?

Nem, tudom, jó helyre írom- e a kérdést.

Szóval. 1-2 évvel ezelőtt még tök céltudatos voltam, alapból jó kedvű, vidám. Ha valami bántott, valami rossz történt velem vagy valaki megsértett, másnapra már sikerült túl tennem magam rajta, újra optimista voltam, jó kedvú.

Aztán kezdett egyre több rossz dolog történni, főként a családban. Pénzügyi gondjaink voltak, apám teljesen összezuhant miatta. Tette a dolgát, de depressziós lett, nem lehetett hosszászólni, csak TV-zett, majdnem minen este ivott. A tesómnak a pénzhiány miatt fel kellett adni a sportját, ráadásul beteg is lett, ezt pedig ő viselte nehezen. Anyám egy ideig bírta velem együtt, biztattuk egymást, erősek maradtunk. Aztán valami történt vele is, nem tudom, pontosan mi váltotta ki belőle - csak sejtem -, és ős is magába fordult, rosszkedvű lett, peesszimista. Egy ideig nem hatottak rám komolyabban. Aztán elkezdtem gondolkodni a dolgokon, amitől rossz kedvem lett, így elhatároztam, hogy inkább kiürítem a fejemet, és nem gondolok semmire. Struccpolitika. Én is egyre zárkózottabb lettem, pesszimista, és egyre nehezebben mentek át rajtam ezek a hangulatváltozások. Végül már nekem is ez lett az alaphangulatom. Tesóm már pszihikailag - fizikailag már rég - rendbe jött, a szüleink viszont mit sem változtak. Mondjuk apám már nem iszik, nem mindig rosszkedvű, de nem nagyon lehet vele beszélgetni, ha itthon van csak TV-zik stb. Teljesen reményvesztettek lettek, nem tudnak átfordulni a holtponton.

A lényeg, hogy én is tök depis lette, kerülöm az embereket, nincs önbizalmam, utálom magam. Elhatároztam, hogy leadom azt a tizenakárhány súlyfelesleget, ami rajtam van, de minél inkább akarom, annál inkább nem megy, ennélfogva még jobban utálom magam. ÉS ez a helyzet, ami itthon van, csak tovább ront a helyzeten. Ha jobb kedvem lesz, összeszedem magam, tele vagyok tettvággyal, akkor hirtelen megint jön valami vita, megint látom, hogy anyám teljesen kész van, és bánt, hogy nem tudok rajta segíteni. Aztán nekem is elpárolog az összes jókedvem. És nem tudok ebből kimászni. Volt már valaki ilyesmi helyzetben?:S