Mit tegyek, hogy ne érezzek így?

Ismerek egy srácot az egyetemen, az egyik kezén nincsenek ujjak. Vannak haverjai teljesen jól elvan látszólag. És tudok egy lányt is, akinek hiányzik a fél karja. Van pasija, végtelenül kedves és szerintem néhány érdekes pillantáson kívül ugyan olyanok vele az emberek, mint másokkal.

Ha meglátok egy ilyet embert én nem vetem meg. Ez a dolog csak azon múlik, hogy te miként éled meg. A legtöbb ember nem azért néz rád furán, mert lenéznek. Egyszerűen csak belegondolnak a helyzetedbe és hirtelen ezen "szörnyülködnek".

Ne törődj ezzel. Örülj neki ha ennyivel megúsztad. Vannak akik sokkal rosszabb hiányokkal születnek és sokkal durvább betegségekkel élnek együtt egy életen át. És azt jegyezd meg, hogy mindenkinek van valami baja, ha épp nincs akkor csak idő kérdése. Nagyon kevesen vannak akik valamivel ne küzdenének egy idő után. Cukorbetegek, depressziósok, szívbetegek, liszt és laktóz érzékenyek... csak néhány azokból amiket nem látsz, de naponta sok százan küzdenek velük körülötted. Tudok olyat aki egyszerre liszt és laktóz érzékeny. Alig tud valamit megenni. Akárhova megy mindig gondolnia kell az étkezésre, mert nem tud csak úgy venni mondjuk egy gyrost valahol.

Ne törődj ezzel a dologgal, ne ezzel töltsd a gondolataid. Az élet ettől még bőven lehet szép és élhető.

[link]

Ő Billy Monger. Brutális ami vele történt. Egyik nap még gondtalan ép fiatal srác volt másik nap pedig amputálták mindkét lábát. De ő megy tovább.