Mit tehetnék, hogy ne álljon az utamba az alacsony önbecsülésem és önbizalmam?

Én is hasonló cipőben járok, csak én jóval fiatalabb vagyok nálad. Nem tudok én se érvényesülni, ha beszélnem kell valakivel gyakran leblokkolok és gyakran beáll az a bizonyos kínos csend. Nem tudom mit mondjak, félek, hogy valami hülyeséget mondok és kinevetnek. Eközben nekem folyton azon kattog az agyam, hogy mit mondjak és itt jönnek a feltételezések: ha ezt mondom hülyének tűnnék, ha azt mondom akkor mit szólna? Áh, nem az se jó... És így tovább. Boltban is alig merek köszönni, rosszul érzem magam mikor emberek között vagyok. Ha 3-4 en vannak egy helyen(vagy több) ott meg végképp azt érzem, hogy nem kellene megszólalnom, mindenki elvan mindenkivel engem nem kérdeznek, félbeszakítani nem akarok senkit úgyhogy inkább csendben maradok. Ha emberek elé kell kiállni elkezdek remélni, néha sírhatnék rámjön, remeg a hangom is és elvékonyodik, teljesen elvörösödök, elkezdek szédülni és egyéb tünetek. Túl sokat adok mások véleményére annak ellenére is, hogy tudom ez az én életem, másoknak nincs beleszólása az egészbe. Írásban viszont tudok rendesen kommunikálni, ezért én magam sem értem, hogy szóban mi akadályoz. Véleményemet kifejteni végképp nem tudom, félek,hogyha ütközik valamiről a véleményünk, akkor mi lesz. Na igen,mi lesz? Nem lesz semmi,mindenki más-más ember így a gondolkodásunk is más. Viszont ennek tudatában is,egyszerűen nem tudok beszélni. Nemrég kezdtem el pszichológushoz is járni hátha tud segíteni valamit. Nálam ez lassan 3 éve tart, de komolyabban kb fél éve kezdtem el foglalkozni vele. Voltam egy érdekes előadáson, és az adott egy löketet nekem. Beszélt az emberek "típusairól" És természetesen az önbizalomhiányos emberek is köztük voltak. Azt mondta, ne kerüljük a kínos szituációkat, ha belegondolsz a magabiztosabb emberek is gyakran kerülnek ilyen helyzetekbe, csak ők úgymond "kinevezik" az egészet, míg például én, hajlamos vagyok egy fél évvel később is azon rágódni, vajon mit gondoltak rólam. Még azt a tanácsot adta, hogy próbáljunk meg mondjuk egy plázában elkezdesz bemenni minden boltba, köszönsz az eladónak és kb 30mp múlva elmész úgy, hogy nem veszel semmit. Nos, ez az előadás adta meg a löketet és tudatosította bennem, hogy bizony nincs minden rendben így ahogy most vagyok. Fiatal vagyok még, előttem az élet és ki kellene használom az időmet nem csak hülye számítógépes játékokba burkolózva töltenem az időmet. Lassacskán, de talán idővel és türelemmel meg tudok változni. Legalábbis ebben bízom. Egy nagyon véletlen egybeesés végett (amit a szerencsémnek köszönhetek) habár csak interneten keresztül, de megismerkedtem néhány emberrel akikkel hasonló az érdeklődési körünk, velük szoktam beszélgetni. Habár így is gyakran van, hogy nem tudok megszólalni, már ez is egy nagy lépés volt a részemről, hogy kilépnek a komfortzónámból. Ha szeretnél beszélgetni nyugodtan rámírhatsz privátban is, lehet hogy fiatalabb vagyok, de ez nem hiszem hogy bármit akadályozna ^^