Csinálnak ilyet a szoc fóbiások? Mit éreztek?

Ha még sose beszéltetek ilyen lelki problémákról, nem tudom miképpen venné, ha hirtelen erre terelnéd a szót. Én is így éltem életem nagy részét, illetve hasonlóan. Lelkileg elég borzasztó ez az állapot. Én egyébként feltétlen, önzetlen elfogadást vártam volna, mindig attól féltem, hogy "majd ettől meg attól az ismerőstől is megkapom az elutasítást vagy helytelenítést", ami be is következett. Tudom: magamat se fogadtam el.

Nehéz, nagyon nehéz. Önmagának kellene megtalálnia a választ erre, mert ha mindig elnyom mindent a másoknak való megfelelés érdekében, sose tudja mi a jó neki, az is lelki problémákat fog indukálni egy idő után. Nem tudja majd ki ő valójában és mit akar. Elképzelhetőnek tartom, hogy lelkileg bántották és fél az újabb sérülésektől, elutasítástól, persze nem tudhatom. Nem tudhatom azt se, mennyire érdemes (érdemes -e egyáltalán) mondani és ajánlani neki valamit ezzel kapcsolatban. Ha valaki e témát megemlíti neki, nem lehet tudni mit és hogy reagál, lehet hogy nyitottabb lesz, lehet megijed és megszakít minden kapcsolatot az illetővel, lehet hogy tagadja... Teljesen személyfüggő.

Itt lehetnek jó tippek:

[link]