Más is érzete már, hogy elértéktelenedik számára minden?

Túl gyorsan történtek a dolgok. 24 éves vagyok, 21 évesen dolgoztam életemben először. Átlagos családi körülmények között nőttem fel, és 3 testvérem van. Én voltam mindig a középső gyerek akinek mindenért 2-szer annyit kellett küzdeni, akár a figyelemért is.

Ez a küzdés a munkámban is velem maradt, 2 év alatt vezető lettem. A legszigorúbb mindig magammal voltam.

Most 24 évesen azt érzem, hogy megrekedtem, nem tanultam meg a pénzzel bánni, és nem tudok örülni. Üres lett minden. Pedig megvan mindenem, és sosem tudom azt érezni, hogy elég, sosem vagyok elégedett.

Mostanában elkezdtem önbántalmazást, múltkor szétkarmoltam mindenemet. Úgy érzem fáj a semmi. Pszichológushoz járok, gyógyszert szedek, és haragszom a világra, hogy ok nélkül szarul vagyok. Egyre gyakrabban vannak öngyilkosságra irányuló gondolataim. Kórházban is voltam, de kijöttem mert nem volt rám jó hatással. Nem értem mi történik.