Ez viselkedés/magatartászavar lenne?

14 éves lány vagyok, kérlek ne ítélkezz a korom miatt, tényleg tanácstalan vagyok. Szóval az van, hogy elég régóta érzem, hogy valami probléma van velem. Ezt nem úgy értem, mint amikor a kamaszok kitalálnak maguknak valamit, hogy többb figyelmet kapjanak, feltűnést keltsenek. Egyszerűen nem tudom szabályozni a viselkedésemet emberek között. Az iskolában (amikor még nem volt kijárási tilalom) mindig mondtam valami óriási baromságot, ami miatt aztán napokig szégyenkeztem. Ez most a családommal sincs másképp, ugyanígy érzek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mikor egyedül vagyok mindig elhatározom, hogy most átgondolom előtte mit fogok mondani, és "normálisan" viselkedem. Ez kb. sosem jön össze, utólag visszagondolva mikor már egyedül vagyok meg majd elsüllyedek. Ezt akkor nem érzem, csak amikor egyedül vagyok. Olyan, mintha egyedül egy teljesen más ember lennék, mint más emberek között. Barátaim nem igen vannak, mármint inkább olyan "haverok" vagy nemtudom, de nem bízok meg bennük. Igazából visszagondolva életem során max. a szüleimben bíztam meg, bennük is csak kiskoromban. 100%-ban introvertált embernek tartom magam, imádok egyedül lenni. Még a karantén előtt sem mentem kb. sehova sulin és edzéseken kívül, ha nem volt muszáj. Borzasztóan furának tartom magam, de lehet ez csak ilyen gyerekkori "feltűnési viszketegség". Mások számára teljesen átlagosnak tűnhetek, a családom néha megjegyzi, hogy van pár furcsa szokásom, de kb. ennyi. Igazából olyan, mintha több személyiségem lenne. Semmilyen akaraterőm nincsen, mindig azt csinálom, amire éppen késztetést érzek, attól függetlenül, hogy akarom-e vagy sem. Értem ezalatt azt, hogy például kimegyek a konyhába, összeszedek egy csomó kaját amit utálok,( hiába van mellette a kedvenc ételem) és undorodva megeszem, de egyszerűen nem bírom nem megenni. Vagy leülök, és elkezdek a sulis könyveimből olyan anyagrészeket tanulni, amit nem is kell megtanulni, nem is érdekel, és nincs is hozzá kedvem, de egyszerűen nem bírom nem megtenni. Nem tudom ez mennyire volt érthető, de én megpróbáltam elmagyarázni. Visszatérve az eredeti problémámra, ma is kimentem a kertbe egy kicsit levegőzni a tesómmal és szüleimmel, és egyszerűen elkezdtem valami random baromságokat beszélni, olyan volt, mintha nem is én mondtam volna. Ez így biztos furán hangzik, de így van. Többféle akcentussal pofáztam olyan dolgokról, ami senki nem érdekel, de inkább olyan mondatokat mondtam, amiket sorozatokban/filmekben hallottam. Anyáék már rámszóltak,hogy kussoljak be, mert a szomszédok is hallják, és azt hiszik hülye vagyok (xd). De fura, hogy egyszerűen olyan, mintha valaki más beszélne belőlem, vagy nem is tudom. Remélem azért érthető, nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel, és tudom, hogy itt nem nagyon érdemes ilyen dolgokról kérdezni, de tényleg nincs más akihez fordulhatnék. Ha tudtok oldalakat linkelni, amik ezzel a témával foglalkoznak, azt nagyon megköszönném, illetve minden tanácsot szívesen fogadok.