Hogy legyek elég erős ehhez?

Évekig jártam pszichiáterhez és pszichológushoz is. Sajnos se ezen, se más problémáimon nem segítettek. Sok dolgot megoldottam önerőmből, mikor már nem jártam hozzájuk. Az elmúlt pár évben sokat fejlődtem. Már nem leszek mindig rosszul tömegben, legyőztem a fóbiámat, dolgozok, egyetemre járok. Azelőtt ez mind elképzelhetetlen volt számomra. Évekig még iskolába se tudtam járni, magántanuló voltam. A fóbiám miatt pánikrohamaim voltak. Jó, ha havonta egyszer elhagytam a lakást.

Azonban nem gondolom, hogy a pszichológus és a pszichiáter hibája, hogy nem tudtak segíteni. Nagyon nehezen nyílok meg, és ha kell, akkor nagyon jól tudom színlelni, hogy semmi bajom sincs. Nem tudom, hogy hogyan beszéljek a problémáimról (amikből hála a jó égnek már sokkal kevesebb van). Itt névtelenül könnyű leírnom, de szemtől szemben nem megy. Sok dologról nem tudtak, mert nem hoztam szóba ezeket a dolgokat.

Ennek ellenére lehet, hogy érdemes lenne ismét megpróbálnom, de nem tudom, hogy hogy nyíljak meg. Gyerekkoromban egy ideig jártam az iskola pszichológusához. Ő az egyik tanárom rokona volt, és vele kibeszélték, amiket mondtam. A tanártól hallottam vissza azokat, amiket a pszichológusnak mondtam, később pedig több helyről is. Azt sajnálom, hogy anno nem szóltam erről senkinek, és ez a pszichológus még most is ott dolgozik. Később részben ezért nem mertem sok mindent elmondani se a pszichológusomnak, se a pszichiáteremnek. Mert félek, hogy megint kiderülnek rólam dolgok. Sajnos ezen még nem tudtam túllépni.

Rágózni nem szetetek, de a zenehallgatás jó, szoktam is alkalmazni. A háziállatok is segítenek, és az olvasás is. Az a probléma, hogy amikor nagyon rosszul érzem magam, akkor nem veszem észre, hogy mit csinálok, csak utána. Addig kéne eljutnom valahogy, hogy időben "magamhoz térjek", még mielőtt megeszek 2000 kalóriányi nasit, vagy mielőtt sebesre vakarom magam.

Neked is köszönöm a választ!

A 600 kalória szerintem is nagyon kevés, nem volt kellemes, de gondoltam az orvosok biztos jobban tudják, mint én. A többieknél működött is, nálam nem.

A 600 kalóriás diéta után, ami kórházi körülmények között zajlott orvosi utasításra, tényleg az éhezés miatt voltak falásrohamaim egy hétig, azonban se előtte, se utána nem éheztettem magam soha. Össze tudok rakni egy finom, laktató diétás étrendet. Kifejezetten szeretem a zöldségeket és a halat, ezekből ezerféle ételt lehet készíteni. Nem az éhezés miatt szoktam tömni magam, hanem az érzelmeim miatt. Sajnos ezt nehezebb kivédeni, mint az éhezést.

Amikor 20 kilót fogytam, akkor napi 1600-1800 kalória körül ettem, ebből 80-100 g volt szénhidrát. Mindig jóllaktam, sok energiám volt, kevesebb alvásra volt szükségem, jobb kedvem volt. Aztán meghalt a kutyám, aki mellett felnőttem...

Azt tudom, hogy kevés fehérjét eszek. Se tejfehérjét, se laktózt nem ehetek, húsból csak a halat szeretem (ami ugye elég drága), meg esetleg néhány felvágottat vagy virslit, a tojást önmagában nem tudom megenni, csak ha "rejtve" van. Beszéltem erről egy dietetikussal. Megkérdeztem, hogy mit ehetnék még, amiben elég fehérje van. Annyit válaszolt, hogy hát tessék több húst enni... Kösz, de tényleg...

Kérdezed, ezért leírom, hogy szerintem mi egy ideális étrend. Pontosabban azt, hogy mit eszek egy tipikus napon, amikor lelkileg rendben vagyok.

Reggelire teljes kiőrlésű, rozsos, magos vagy szénhidrátcsökkentett kenyeret szoktam enni, hozzá valami zöldséges vagy halas krémet, vagy felvágottat zöldséggel. Ritkán virslit, tojáskrémet vagy avokádót.

Ebédre nagyon szeretem a rakott zöldségeket, a főzelékeket, a leveseket, halat, zöldségeket (főleg gomba, brokkoli, karfiol, tök) sütve, grillezve, rántva, és a nagy kedvencem a paradicsomos tészta gombával. A tészta általában szénhidrátcsökkentett. A kalória ugyanannyi benne, de ebből kevesebbtől tovább jóllakok.

Hétköznap nem nagyon szoktam vacsorázni, mert a munkám miatt későn ebédelek. Hétvégén általában az ebéd maradékából szoktam enni, ha még éhes vagyok.

Gyümölcsöt ritkán eszek, legjobban az epret, málnát, szőlőt, mandarint, szilvát szeretem. A kivit is, de arra sajnos allergiás vagyok.

Amikor diétázok, akkor nasinak cukormentes étcsokit, olajos magvakat, fagyasztott gyümölcsöket szoktam leginkább enni. Inni (a víz mellett) mindenféle teát szoktam, típustól függően natúr vagy citrommal és édesítővel. A citromos vizet és az édesítős limonádét is szeretem, illetve a házi édesítős bodzaszörpöt.

Amikor nem diétázok, akkor becsúszik 1-1 péksüti reggelire, és gyakrabban eszek tésztás dolgokat ebédre (pl. palacsinta, sós kifli, pizza). Nasinak meg mindenféle hülyeséget szoktam enni, ha épp minden rendben van, akkor mértékkel. (Pl. egy tábla étcsoki harmada, egy zacskó kenyérkarika, egy pici zacskó Oreo (4 db keksz), de persze nem minden nap).