Ez már depresszió?

Sajnos ez az.

Próbálj meg ismerkedni/barátkozni interneten vagy szórakozóhelyeken, részegen úgyis könnyen ismerkedik az ember. Próbáld megtalálni magadban a jót, mindenkiben van valami szerethető.Sok sikert a "kiúthoz" és az öngyilkosságot meg nagyon gyorsan felejtsd el.

Akkor leírom, hogy mennyire hasonló a helyzetünk: en xanaxot szedek, van, hogy az sem segít a duhrohamaimon, elaludni pedig képtelen vagyok nélküle fel eve.

Anyumat volt, hogy a szemem előtt verte össze a nyomorult féreg “apám”, láttam, ahogy folyik a füléből a vér, orditottam, ki akartam szokni a szobából, de nem engedte az a mocskos undorító féreg. Egy 6 éves kislány voltam ekkor. A suliban engem is piszkált egy par gyerek, ami miatt meg a mai napig a halálukat kívánom. Igazából mindenkit, aki valaha tett ellenem valamit legszívesebben megölnek akkora bennem a düh. Évek óta síró es duhrohamaim vannak, van, hogy naponta. Barátaim nincsenek, kapcsolatom nem lehet, mert nem találok senkit, akibe bele tudnék szeretni... latod mennyire hasonló a helyzetünk? En sem tudom, hogy mit tud erre mondani egy szakember, meg soha nem voltam, pontosan ezért vagyok mar kiváncsi rá, hogy milyen is lehet elbeszélgetni egyel. Es a végére a legszebb, hogy mire végre eldöntöttem, hogy elmegyek, mar 2 hónapja nem fogadnak a járvány miatt. Ma is hívtam 3at es semmi reakcio... latod? Tényleg nem vagy egyedül.