A borderline-ok a szerelmet is felfokozva érzik és élik meg?

Hát, Magyarországon valahogy erről nem nagyon beszélnek, angolul favorite personnek mondják. Általában a kedvenc személy nagyon rövid idő alatt lesz kedvenc személy, mondhatni "szerelem első látásra" (noha itt nem feltétlenül szerelemről van szó, barát[nő] is lehet kedvenc személy, és, ami azt illeti, gyakorlatilag akárki, romantikus érzelmek nélkül).

Nem túl jó kifejezés, de lehet azt mondani, hogy a border megszállottja lesz a kedvenc személynek, lesi minden kívánságát, folyton vele lenne, féltékeny, ha mással van (még egyszer, nem feltétel a romantikus érzelem), kritikátlanul isteníti és piedesztálra emeli vélt vagy valós érdemeiért/jó tulajdonságaiért. Ha viszont csalódik benne (vagy "csalódik benne"), akkor a halálba kívánja, bárcsak kínlódna élete végéig, pusztuljon a retekbe. Esetleg ezek rövid időn belül (akár többször is) váltva egymást. Azt is mondhatnám, hogy a kedvenc személy az, aki a borderből szélsőséges érzelmeket vált ki, akár perceken belül ellentéteseket is.

Szerintem a border tudja, mit is jelent a kedvenc személy, annyira jellegzetes érzés; talán olyasmi lehet ez, mint egy tini ész nélküli imádata a kedvenc együttes vagy előadó iránt, csak épp mindez felnőtt fejjel.

Azt hiszem, nem kedvenc személy nem is lehet a border szerelmének alanya.

Én ismerek egy borderline személyt. Lány (mint szerintem talán minden borderline), mindenféle valós (emberi) érzelmekre képtelen, nem is tud kialakulni nála semmi kötődés. Én szeretem nagyon. Odafigyelek rá és kiismertem, tudom, hogy szeretni való tünemény lelke van a héj alatt, de emellett nagyon nehéz természetű és önfejű elborult módon. Azt hiszi magáról, hogy borderline és hogy van betegség tudata, de sajnos amikor konkrét helyzet van, abszolút semennyire nincs.

Analizálja magát és másokat, magától rá is jött, hogy mi a baja, pszichológusnál is volt, aki elmondta, hogy emellett nárcisztikus is (emelett nagyon szeretnivaló és okos). Hiába mondtam neki én is, senki véleménye nem számít, csak ha általa szakértőnek mondott személy mond valamit. Tehát ezekkel mind tisztában van, de valójában olyannyira nincs betegség tudata, hogy ismeretlenül döntéseket hoz és emberekről véleményt mond, elkönyveli őket fiókokba pakolva és a kulcsokat eldobja tényleges, valódi odafigyelés nélkül.

Nem látja, hogy szó szerint és hihetetlen szinten isteníti a favorite persont, a saját szememmel láttam (valójában nem is veszi észre magán a probléma szintjét és tagadja) és így teljesen hamis emlékek és utólag belegondolt nem úgy megtörtént "élmények" alapján keveredik - nem érzelmekbe - kb. vak, ámuldozó rajongásba.

Konkrétan olyan emlékei vannak, amik nem is úgy, vagy egyáltalán nem történtek meg. Ezt is első kézből tudom. Tapasztaltam, többször is láttam, átéltem. Olyan, mint amikor vallásos elvakult emberek beszűkülten képtelenek gondolkodni. Ez ellen kell tenni. Mintha ezeknek az embereknek a karikatúrája-, vagy filmbeli egybites sztereotipiája lenne a vak és elborult vallásos rajongásnak egy idealizált, elképzelt, kiszemelt személy irányába. Pedig nagyon szeretni való. Ha valakinek lelki baja van, oda kell figyelni rá.

Annyira próbáltam odafigyelni rá, hogy jobban legyen. Olyan sokat áldoztam rá, hogy sikerüljön javulnia az állapotának.

Annak ellenére, hogy elemzés szintjén tudja, döntéshelyzetben nem tudja, hogy tényleg beteg. Normálisnak érzi magát és eszébe sem jut olyankor a "borderline" szó, hogy kívülről lássa magát. Szörnyű dolog. Pedig odafigyeltem rá, minden egyes nap tettem érte és tennék a mai napig, hogy kijöhessen belőle és volt is észrevehető haladás! Megéri odafigyelni Őrá és megéri tenni érte. :)

Aranyos. Ti is biztos, úgyhogy ne orrot lógassatok, hanem figyeljetek- és kívülről nézzetek folyamatosan magatokra. A borderline ilyen. Fogadjátok el, ha valaki segít és foglalkozik veletek. Figyeljetek rá, javulás lesz, csak szándék kell.