Miért kerül ilyen sokba pszichológusnál egy óra? Irreális, és nem is nyyújt cserébe túl sokat.

Kedves 29/30-as! Valoban draga a fogorvos, azt nem is mondtam, hogy az ajanlat elkeszitese is 10.000 Ft-ba kerult... Valahol nem banom, hogy vegul nem kezdtuk meg a kezelest.

Ertem, amit irsz, es alapvetoen egyet is tudok erteni - leginkabb a zsakba macska resszel. Azzal nem ertek egyet, hogy nem olyan fontosak, mint egy szulesz. Tavaly egy olyan krizist eltem at, amibol egyszeruen nem tudtam talpraallni. Allandoan sirtam harom honapon keresztul, halovany onmagam voltam, alig tudtam dolgozni (tanarkent nem nagyon lehet elbujni), es az onbizalmam teljesen eltunt. A krizis oka az volt, hogy egy olyan emberrel kellett megszakitanom a kapcsolatot, akivel 10 evet egyutt dolgoztunk, napi kapcsolatban voltam, kozos kutatasunk-munkank volt, es olyan munkat csinaltam, ami egy megvalosult alom volt. Akkoriban azt hittem, barati kapcsolatban voltunk, de igazabol nem. Manipulalt, olyanokat hitetett el velem, amik nem voltak igazak, es mindenert en voltam a hibas, hiaba mondtam neki barmit. Olyan sz@r alaknak meg soha nem ereztem magam, mint amikor elvaltak az utjaink, es a csaladra gondoltam, hogy ne csinaljak hulyeseget (mert ok milyen szomoruak lennenek, ha nem lennek). Ezen a melyponton segitett at a pszichologus, es en emiatt nagyon halas vagyok neki. Valoszinuleg egyedul is atveszeltem volna, de idoben hosszabban es velhetoen melyebb hegekkel. Neki elmondhatom, hogy meg a mai napig osszerandul a gyomrom, ha meghallom a nevet. Mert aki nem volt benne ilyen kapcsolatban, nem erti meg, hogy miert kattogok meg rajta. Szoval ha nem lenne a pszichologus, ezeket magamban tartanam, aminek fizikai tunetei is lennenek mar (ahogyan voltak is). Es annyira segitett osszeszednem magam, hogy vezetoi poziciot ajanlottak fel, mikozben 1 eve azon gondolkoztam, hogy otthagyom a munkahelyem.

A tortentem azert irtam le, hogy jobban latszodjon: miert nem tartom koklersegnek a szakmat, es miert hiszem azt, hogy egy jo szakember aranyat er.

Szerintem az en problemam eltorpul mas, komolyabb problemak (pl panikrohamok, szorongas) mellett. Viszont ugy gondolom, hogy a mentalis egeszseg is fontos. A sajat tapasztalatom miatt es amiatt, hogy latom: mikkel szembesit, egyreszt en csak ajanlani tudom mindenkinek, hogy probalja ki a pszichologiai utazas elmenyet. Egy jo szakemberrel.

A 30-as vagyok.

Értem, hogy miről beszélsz. A gyerekeim apja bántalmazó volt. Nem vert meg soha, passzív-agresszív volt, manipulált, érzelmileg bántalmazott, átvert, mindegy, nem az a lényeg most, hanem, hogy milyen tüneteim lettek. Egyszer csak elkezdtem félni tárgyaktól. Mindenbe beleláttam, hogy megmérgez, nem tudtam élni, folyamatosan szorongtam, rettenetesen sokáig fürödtem, mert úgy éreztem, hogy nem tudom lemosni magamról a mocskot. Be voltam szennyezve. Alig mertem az utcára menni, mert mi van, ha valamihez hozzáérek, és ráadásul olyan bizonytalan voltam magamban, hogy hiába mentem el két méterre egy kukától pl, nem voltam biztos benne, hogy nem értem hozzá. Szorongtam, kényszerbeteg lettem, fóbiáim lettek, innen egyenes út a depresszió is. Ez ment évekig.

Ezt azért írom le, hogy valamennyire bemutassam, hogy milyen kemény tüneteim voltak.

Szóval 14-ben kezdtem pszichológushoz járni, Ha jól számolom 11 szakemberrel volt dolgom és ebből 2 volt, aki valamennyire tudott segíteni. Fél éve nem járok, hanem könyvekből próbálom felépíteni saját magam, és többre jutottam, mint bármikor. Persze még így is vannak bőven tüneteim, de nagyon lassan el mertem kezdeni szembenézni velük.

Ami a legfontosabb tapasztalatom, hogy ha nincs az ember mellett olyan barát/családtag, aki feltétel nélkül szereti, nem ítélkezik, hanem tényleg értő figyelemmel figyel, akkor a terápia sem úgy használ. És mellettem nincs senki, szépen megtanultam, hogy nem szabad mástól támogatást várni.

Uh, ez kemény történet. Borzasztó lehet és lehetett. Nagyon sajnálom!

Amióta ebben a témában cserélünk eszmét, elég sokat gondolkozok rajta, hogy mi okozhatja ezt az óriási véleménykülönbséget. Valahol most te is megfogalmaztad, amit én is gondolok: szerintem az alapszemélyiségünk is befolyásolja a terápia sikerét. Nekem jó tapasztalataim vannak a pszichológussal, rengeteget segít, eléggé megdolgoztatja a határaimat, és soha nem éreztem azt, hogy visszaélne a bizalmammal. Ennek ellenére én is inkább magamnak való vagyok, neki is nehezen nyílok meg. Bennem is felmerült, hogy miattam (hangsúlyozom: miattam) nem fogunk semerre haladni, mert ehhez pont én kellek. Ezt mondtam neki is. Ő azt mondta, hogy szerinte már több mindenről tudunk beszélgetni, mint az elején.

Kell egyfajta nyitottság, befogadóképesség.

Én is nagyon sokat olvastam - önsegítő könyvek, érzelmi zsarolás, nárcisztikus/pszichopata emberek -, ezek nekem ideig-óráig segítettek, és nem tudtam, hogy honnan kezdjek hozzá. Most, hogy van kivel megbeszélnem ezeket az olvasmányélményeimet, sokkal hasznosabbnak éreztem.

Úgy érzem, ez most kicsit kusza lett. :(

Nem lett kusza, értem.

Nem "sima" önsegítő könyveket olvasok, hanem sokszor pszichológiai szakkönyveket, sématerápiáról, tranzakcióanalízisről, az EMDR-ról, nem egy pszichológusom mondta, hogy lassan diplomáznom kellene a témában. Mert elméletben nagyon tudom, értem, de nem tudom integrálni, a magamévá tenni a tudást. Valahogy nem épül be, és erre próbáltam a imaginációs terápiát is, ami érdekes volt, hipnózist...

Itt vagyok elakadva, és ezen nem tudott eddig egyetlen szakember sem segíteni.

A könyvekben találok 1-1 olyan felismerést, mondatot, ami nagyot üt, és ezek segítségével tudok lépkedni előre.

A saját tapasztalatomat írom, és az az, hogy nagyon kevés a jó szakember, akire megérheti a MAX. 10.000 forintot kifizetni, a többi csak publikál mindenfélét, de érdemben nem tud segíteni.

Nagyon belemélyedtél a pszichológiába :)

Én is úgy vagyok, hogy elméletben értem és tudom, de nem tudom adaptálni. Nekem ebben segít a pszichológus. Pl. nem tudom kimutatni az érzéseimet, és sajnos olyan vagyok, hogy ha valaki megbánt, akkor valamilyen indokot találok, amivel felmentem őt. Erről is sokat beszélgettünk, és próbálgattam kifejezni az érzéseimet. Amikor hangot adtam annak, hogy mennyire mérges vagyok valami miatt, akkor iszonyatos bűntudatom lett. Itt kell megértenem azt, hogy miért van bűntudatom. És ebben csak egy szakember tud segíteni.

Nem voltam kapcsolatban annyi pszichológussal, mint te (nekem kételemű a mintám, neked 10 fölötti), így elfogadom az utolsó bekezdésed.

Kitartást, drukkolok, hogy megtaláld az utad!

Kedves kérdező. Szkeptikus vagy, el vagy szállva magadtól kicsit, hogy te mennyire érted magadat. Mégse így van, hozzászólásaid alapján. Nem ismerlek, de ez jön le.

Több ismerősömnek is segített pszichológus, már nem zuhannak olyan mélyre mint előtte, sokkal stabilabbak lelkileg. Lehet, hogy neked nincs is akkora problémád, ami miatt érdemes lenne pszichológushoz fordulnod, terápiára járnod. Van akinek megér ennyi pénzt, hogy pszichológushoz járjon, van akinek nem. Nekem például megéri. Ennyi.