Egy szülőnek vajon érdemes lenne elmenni egy szakemberhez azért, hogy komolyan tudja venni a gyereke súlyos mentális betegségeit es tanácsot kérjen tőle?

Mar nem vagyok kiskorú, szóval hivatalosan nem tartozik értem felelősséggel senki, de nagyon súlyos mentális betegsegeim vannak, évekig nem mertem segítséget kérni, amint megtettem egyből be akartak fektetni a pszichiátriára. Az “apám” egy beteg állat, vele soha többe nem fogok találkozni, az anyám pedig teljesen érzelemmentes velem, szeritem fel sem fogja, hogy mekkora velem a gond. Hiába látta a diagnózist es a gyógyszereket, amiket szednem kell, nem mondott ra semmit. Más szülők elcipelik a gyereküket pszichológushoz, ha látják rajta, hogy egy kicsit is megváltozott, az enyém látja, hogy évek óta sírok, duhrohamaim vannak, nem eszem, sokszor az ágyból sem tudok kikelni, plane most, hogy meg mindig nem kaptam vissza a munkám. Extrém módon figyelem es szeretethiányos vagyok, amikor bántom magam sokszor mar azért is csinálom, hogy felhívjam magamra a figyelmét, ehhez képest neki a barátja es a barátnői a legfontosabbak, es hiába tudja, hogy évek óta öngyilkos akarok lenni ugyanúgy csinálja a dolgait a pasijaval, akit viszont imád. Nyilván nem várom, hogy o gyogyítson meg, engem nem is lehet, de amíg azt látom, hogy nem fogja fel a helyzet súlyosságát, csak meg rosszabbul vagyok... borderline vagyok, bipolaris, kenyszerbeteg, es szorongok, évek óta a pokolban elek. Nem is tudja, hogy ezek a betegségek mit jelentenek, annyit nem tesz meg, hogy olvasson róluk. Abszolút senkim nincs, sem barátok, sem testvér, kapcsolat teljesen ki van zárva nyilván. Egyébként neki is rengeteg traumája van a gyerekkorából, a házasság a beteg állat apám mellett egy pokol volt, de ennek ellenére egyszerűen látom rajta, hogy nem fogja fel, hogy milyen rossz a helyzetem.