Mindenképp van valami mentális bajom, ha sokat gondolok a halálra? Öngyilkos viszont nem lennék.

Az ember életében néha vannak nagyon kemény mélypontok, amiket valahogyan át kell vészeli. De mint az örvényben is, a legmélyebb pontról már csak felfelé vezet az út. Érdemes gondolkozni azon, hogy mi az ami téged táplál, lelkesít, mi az amit szeretsz csinálni, és ezeket berakni a napodba. Én egy időben azt is csináltam,hogy esténként leírtam egy füzetbe 5 dolgot ami jó volt aznap, vagy jól sikerült megoldani. Ez az elején persze nagyon nehéz,ha mélyponton vagyunk,de aki keres az talál. Tehát ha ezt csináljuk,akkor meg fogjuk találni a lehetőséget a nehézsében. Légy boldog!

nem

Nekem is kb most volt / van ilyen, nem tudom megmondani miért. Sokszor eszemben van a halál, es hogy miért is élünk. Mindenkinek van ilyen periódusa . De az nyugtasson meg , hogy erre lettünk teremtve , hogy éljünk, aztan nekünk is leteljen az idő. Ez az élet rendje, ez hozzá tartozik. Valaki a hit felé fordul ilyenkor, en pl keresem a kiutat , h van utana még vmi, nezem a reinkarnacios videókat. Nem erzem h nagy gáz lenne, csak sokszor eszembe jut ez a dolog. Mamám meghalt 4 éve, az rettentően megviselt, apukám gége rákos lett, de tulelte, de rettentően féltem azóta. Nehéz dolog ez....ezek is biztos közre játszanak. Az angol tanárom most 37, 26-27 éves korában pánik beteg lett o is, elment pszichologushoz, a vége az lett , h nem tudta megemeszteni azt h 6 éves korában meghalt az apja...most vígan él...sport is amúgy egy jo megoldás, engem az kikapcsol. Sose add fel! Menni kell előre, találd meg a boldogságot! Szurkolok.