Mit tegyek másképp? (Öngyilkosság)

Az jó hogy segítesz orvost találni neki. Én mentőtiszt vagyok, szóval az hogy ráhívod a mentőket, tényleg nem jó ötlet, amíg nem ön vagy közveszélyes, meg aztán csak bedugják a pszichiátriára és agyon gyógyszerezik.

Szia! Sajnálom hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, és csodálom hogy 10 éven át kitartottál a barátnőd mellett. Szerintem mindent a lehető legjobban csinálsz, megteszel mindent ami emberileg tőled telik. De ne vállalj magadra nagyobb terhet, mint amivel elbírsz. Te hogy vagy? Neked van segítséged, akivel megbeszélheted hogy érint ez a barátság? Szép dolog hogy segíteni akarsz a barátnődnek, de ne rendeld magad teljesen alá ennek a helyzetnek. Ez nagyon nagy stressz, és a te mentális jólléted éppen ugyan olyan fontos, mint a barátnődé. Azért is felelősséggel tartozol hogy te jól legyél. Mindenki a maga sorsának a kovácsa, mint csak a saját világnézetünket, életünket tudjuk megváltoztatni vagy átértékelni. A terápia is erre való. Alapvetően, bár szakember vezetésével de afő cél abban is az, hogy megtanuljunk másként működni, segíteni magunkon, hatékonyabbnak lenni. Szerintem az, hogy a barátnőd bármikor felkelthet, te ott vagy, bármikor megijeszthet az öngyilkossági szándékával, iszonyat stressz neked. Tudod ezt úgy csinálni, hogy nem mész bele tönkre? Alapvetően Te is magadért tartozol leginkább felelősséggel, bármennyire is önzetlen és jószívű ember vayg, ezt ne felejtsd el! Tanulj meg nemet mondani, neki is! A saját életedet kell élned, és neki is. Hiába szereted és a barátnőd, nem vállalhatsz felelősséget a döntéseiért. Ha öngyilkos lesz, az nem a te hibád, hanem az ő döntése. Megpróbálhatod megvédeni attól, hogy rosszul döntsön, vagy segítséghez juttatni ha hajlandó rá, de a te hatásköröd ennyire terjed ki és nem többre. Nem a te felelősséged az ő élete, döntése. Persze nem azt mondom hogy ne segíts neki, de tarts határokat. A terapeutáknak is ezt kell tenniük. Ehhez jogunk van, és szükséges. Vigyázz magadra is, ne csak rá akarj. Keress olyan barátokat is, akik feltöltenek, bár remélem vannak, és akikre számíthatsz akkor is amikor a barátnőd depressziós időszakát éli. És ha épp tudod hogy öngyilkosságot kísérel meg, igenis hívj rá mentőt! Így mentheted meg. Bocsánat, ha néhol kicsit keménynek érzed a hozzászólásomat, de remélem érthető lett amit át akartam adni. És még egy tanács: nézz utána a kodependencia jelenségének ha nem ismered (bár mivel írtad hogy pszichológiával kapcsolatos körökben mozogsz, lehet tudod mi az). A leírásod alapján akár illhet is rád egy pár jellemzője, de nyiélván nem ismerlek, szóval ezt inkább te tudod megítélni. De mivel enynire erősen motoszkál benned ez a megmentési vágy, érdemes végiggondolnod azt is, hogy téged ez hogy érint, és esetleg lehet-e szükséged segítségre. Talán ez a barátnődnek is jó példát mutatna. Kitartást, és sok boldogságot meg közös élményt mindkettőtöknek! :)

Engem csak a kutyám tudott megmenteni. Most, hogy ő elment 17 év után, minden nap az életbenmaradásért küzdök. Mondjuk én már beletörődtem, hogy ennyi az egész és tudom, hogy úgyis véget ér, ezért nincsenek öngyilkossági késztetéseim. Csak már nem vagyok boldog egy percre sem. Pedig van gyerekem, akit imádok. Szó nincs arról, hogy a kutyát jobban szerettem volna. Csak szimplán az a kutya képes volt engem boldoggá tenni, mert soha nem vetette szememre, ha rossz kedvem volt. Csak azt akartam mondani, hogy talán jót tenne a barátnődnek egy kutya. Egy ismerősömnek receptre írta az orvos: "kiskutya".

Nem rosszindulatból írom de sok pszichiátriai betegnek a "betrgsége" egy életstratégia. Nem tudatosan természetesen de sokak addig olyan elesettek amíg van közönségük meg olyan emberek akik megoldják helyettük a problémáikat. Sokan egészen jól lesznek mikor kicsúszik a lábuk alól a segítő közeg mert kénytelenek a saját életüket megoldani. 10 éve ezt csinálod. És változott valami? Ha nem akkor ez nem egy hasznos segítségnyújtás. Szép dolog csak lehet te is tönkremész bele. Valamit másképp kéne mint az elmúlt 10 évben. Tenyleg elnézést csak kívülről ez elég szembetűnő. Te aki benne vagy lehet nem látod.

A szövegből arra következtetek, hogy tulajdonképpen tudod mit kellene tenned, de valami rosszul értelmezett "barátság" miatt (ami voltaképpen szánalom) nem teszed: lassan le kellene válnod róla. Ellenkező esetben saját életedet teszed tönkre, mert ez a kapcsolat eleve vakvágányon fut. Az ilyen embereken ténylegesen nem lehet segíteni, az egyetlen orvosi segítség is csak a gyógyszerelés, a teljes személyiség lebomlás felé vezet, amikor már a bambaság miatt nem következik be öngyilkosság és akkor már az sem élet. Volt ilyen ismerősöm.

Én 7 évig voltam kezelés alatt tele tömve bogyókkal és 6 öngyilkossági kísérletem volt. A 6. után leültem az orvossal megbeszélni, hogy megakarok szabadulni a gyógyszerektől, hogy segítsen mit csináljak. Végül is egy jó pszichológussal és egy autógén tréningel megtudtam másfél év alatt gyógyulni. Dicséretes az ilyen barát. De a barátnődnek is kellene egy jó szakember. Egy pszichológus akivel feltudják tárni, hogy mitől beteg. Az öngyilkosság most így utólag elég értelmetlen volt. Ráadásul ugyebár az összes papíron rajta marad életem végéig hogy öngyilkosság, depresszió etc. Én utána olvastam a betegségemnek és megakartam gyógyulni. Bár mondta az orvos, hogy életem végéig szednem kell a gyógyszereket. Mondtam is neki akkor szedd Te! Kitartást és sok erőt kívánok, hogy tudj még sokáig erőt adni a barátnődnek. Az ilyen barát egy valódi kincs.