Szerencsére én nem szenvedem ettől, viszont ismerek valakit, aki szerintem depressziós.
Az lenne a kérdésem, hogy egy depressziós ember mindig szomorú? Vagy hogy kell ezt elképzelni? Azért vannak jobb napok is, amikor vidám? Pl vicceken nevet? Ha leköti magát, pl filmnézés, Playstation, olvasás, festés, kirándulás stb akkor is depis az illető, vagy elfelejti egy időre a gondját? Ilyesmi dolgokkal jól tudnak ők is szórakozni?
Bocsánat, ha hülyén hangzik a sok kérdés, de tényleg érdekel.
Nem egyik napról a másikra jött. Ez egy folyamat. Régebben is voltak depressziós időszakaim. Gyerek koromban is.
2020. okt. 9. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 anonim válasza:
Depressziós vagyok. Ennek van több változata, aminek utánaolvashattál. Nem vagyok állandóan rottyon, és olyankor sem a szomorúság a lényeg ebben.
Mostanában jobban vagyok. Ma voltam sétálni, elintézem az ügyeimet. Természetesen tudom magam jól érzeni és lekötni magam. Nevetni, ha valami olyan van. Mármint ebben az időszakban.
2020. okt. 10. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
13/14 anonim válasza:
Én is depressziós vagyok, de nem vagyok állandóan szomorú. Ha az vagyok, az is valami borzalmasan el*aszott fajtája, mert olyankor annyira szarul érzem magam, hogy élni nincs kedvem és az öngyilkosságot fontolgatom. A családom és a barátaim is magasról szarnak rám, szóval próbálok túlélni, minden nap amit megélek az már egy siker. Egyébként nem utálom az életem, csak egyszerüen érdektelen vagyok magam és a világ felé. Semmi nem érdekel. Az egyetlen dolog amiért még írok itt, azok a kis dolgok amik még segítenek valamennyire a felszínen maradni. Tudod amikor elmész a barátaiddal meginni valamit, és még van energiád egy órán át aktívan beszélgetni másokkal. Azok nekem nagyon sokat jelentenek.
2020. okt. 12. 01:18
Hasznos számodra ez a válasz?
14/14 anonim válasza:
Nekem a gimnáziumi évekkel függ össze. Úgy 9. év végétől érettségi utánig tartott, de csak így utólag tudatosult bennem hogy az volt. Legsúlyosabb része az 11.-12. év fordulója volt, amikor tényleg az egész akkori életem arról szólt, hogy senki hozzám se szóljon, nekem már mindegy, az ég világon semmi se foglalt le, minden irányt körülvett az őszinte gyűlöletem. Lesz.rom mi lesz, mindenbe a legsúlyosabban a negatívumot láttam. (mindeközben kitűnő voltam mindenből, érettségin is, plusz jogsi nyelvvizsga stb.) Azóta már egyetemre járok, sokkal jobb, rendeződött nagy nehezen minden.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: