Újra lesznek még érzéseim? Ugye nem vagyok pszihopata? Eléggé aggódok. Sok esély van mentális beteg leszek?
16 fiú vagyok apám alkoholista de durván eléggé agresszív rá adásul mentális beteg is.
Néha olyan dolgokat mond ami nem tudom betegségből fakad vagy viccel.
Egész kis korom óta csak azt kapom b@zi vagy rohadj meg ilyesmi.
Anyát mindig idegesíti, tárgyakat tesz tönkre és szuicid .
Eljárás indul ellene.
De semmit sem érzek, igazából régebben nagyon sírtam, dühös voltam
De mára semmi! Vagyis pillanatnyi állapotba semmi sem.
Alapjáraton egy érzelgős srác vagyok tudjátok aki elérzékenyül ha lát egy csövest és ad neki kaját.
De hogyhogy nem érzek haragot? Annyira felemésztett a bánat?
Pszichológia oldalról próbáljatok megközeliteni.
Sok helyen olvastam ez azért van mert aki traumákat át él máshogy fog reagálni agya.
Mivel védő mechanizmus
válasza:
válasza:Így van, traumák miatt vagy betompulva, ez egy krónikus distressz, amely fizikailag is megterhelő (stresszhormonok, idegrendszer, alvásciklus, étvágy, stb.), így védekezik a rendszer az ellen, amivel nap mint nap meg kell küzdenie.
A kérdésben benne volt a válaszod is, nem vagy pszichopata, vannak érzéseid, azonban végtelenül kimerítő érzelmileg ez a helyzet, és ami "ki van merülve", az üres, nincs benne semmi - ahogy írod is.
Köszönöm aki válaszolt.
Próbálok pozitív maradni?
S ha van egy adott alkotási mód és ha ebbe temetkezek bele úgymond "megmenthet?
Vagyis Már 100 %mentális beteg leszek?
Akinek van kedve meg írjon, elégge elfuserált dolog ide írni a gondokat
válasza:Kedves Kérdező! Az alkotás nagyon jó ötlet, segít az érzelmeket kifejezésre juttatni. Vannak érzéseid természetesen, de az agyad azzal védekezik, hogy elfojtja őket. Igazából ez egy nagyon szomorú folyamat, eleinte dühös, akár agresszív az ember, sír, toporzékol, így próbálja kifejezni tehetetlenégét, aztán mivel a helyzet nem változik, kénytelen beletörődni, a tudatból kiszorítani ezeket a nagyon nehéz, traumatikus érzéseket. Nem is beszélve arról, hogyha a családban szidtak amiatt, mert kimutattad, ami bánt, amit érzel, szintén az elfojtást választod, mert gyengének, kiszolgáltatottnak érzed magad az érzéseid miatt.
Szerintem érdemes lenne felkeresni az iskolapszichológusodat. Vagy ha nem bízol meg egy pszichológusban, akkor mondd el egy barátodnak, mindegy csak add ki magadból. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélned.
Szia! Ha gondolod, beszélgethetünk. Én ugyanígy vagyok
16/l
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!