Van valami mentális betegségem?

Elsősorban, szinte semennyire nincs félelemérzetem, senkit sem tisztelek, majdnem mindent megtennék egy célom elérése érdekében még akkor is, ha tudom, hogy ezzel sok embernek ártok. Nem mutatom ki az érzelmeimet semennyire, nem lehet tudni, hogy mikor vagyok szomorú és mikor boldog. A legtöbb emberrel semleges vagyok. Nem utálok, de nem is imádtok senkit. Csak kevés ember felé érzek empátiát, ha tudnám, hogy például koronavírusos vagyok, akkor sem mondanám el senkinek, hanem ugyanúgy mennék emberek közé, csakhogy ne legyek otthon, nem érdekelne, hogy hány embert fertőzök meg. Viszont azt utálom, ha az állatokat bántják. Többre értékelem őket, mint az embereket. Úgy gondolom a belsőm alapján, hogy jobb vagyok mindenkinél (belső tulajdonságok), felsőbbrendű vagyok, viszont külsőre pedig szinte mindenkit szebbnek gondolok. Öngyilkos gondolataim vannak, de nem akarom megölni magam. Sokszor azon gondolkozok, hogy hogy lenne a legfájdalmasabb és legkegyetlenebb megölni valakit vagy magamat. Mindig azt érzem, hogy senki sincs mellettem, se a családom, se az a 2-3 barátom, azt érzem, hogy nekik is csak egy pótlék vagyok. Az IQ szintem meglehetősen magas, 141. Mindig mindenhonnan kicsit kilógtam a sorból, a családban én vagyok a fekete bárány, az iskolában sosem tudtam igazán beilleszkedni. Teljesen más a gondolkodásmódom, mint a korosztályom jelentős részének. Nem érdekel a buli, lerészegedés, és társai. Sokszor vannak hangulatingadozásaim. Elfogadó vagyok az emberekkel, egyedül az zavar, ha valaki elvakultan vallásos.

Azt érzem, hogy ha valaki egy kis érdeklődést is mutatna felém, akkor a világ legboldogabb emberévé tudnám tenni, viszont ha én nyitok valaki felé, és ő nem érezteti velem, hogy érdeklem, akkor bármennyire is szeretem/szeretném, elengedem.

Ha valamire még kíváncsiak vagytok, akkor kérdezzétek meg légyszíves!