Ha már azt sem tudom minek kelek fel reggelente, akkor elrontottam valamit az életemben?

Naponta többször két (2!) percet szánj arra, hogy egy picit beljebb legyél valamiben, ami valódi, és jó csinálni! Nem két perc lesz belőle persze, ez egy gonosz önbecsapó trükk, ami történetesen jó irányokba tud juttatni. Jó sok idő, de könnyű és észrevétlen módszer, kezdetnek igazán tökéletes. Azt eldönteni, hogy mi legyen, pont ugyanilyen "kétperces feladat", csak esetünkben abban kell örömöt találj két egész percig, hogy kipróbálsz minden baromságot, ami kicsit is jó lehet valakinek, amikor már irgalmatlan szinteken műveled úgy, hogy le se lehet állítani (de facto függőség, de jól kiválogatva és élettel teletöltve). Csomó mindent ki tud próbálni az ember, és nem kötelező mindenbe csakis egyszer belekóstolni. Sőt, kétévnyi kérlelhetetlen fejlődni akarást fel lehet rúgni valami újjal, ésatöbbi. Legfeljebb átgondolandó, mennyire kellene gyakran kukába dobni évek munkáját, de nincs igazán semmi, ami tilos lenne, amikor épp az a cél, hogy valami nagyobb jót találj, amit gyakorlatilag érdemes teljesen saját elhatározásból szolgálni. A pofonok végig ott lesznek, amiatt nem aggódnék. Nyilván ezek viszonylag intelligensen is kezelhetők, levonhatók a tanulságok, igazítható a terv, átsúlyozhatók erőforrások, ésatöbbi. Így már valójában, közép- és hosszú távon nem is igazi kudarc egy-egy kudarc. És mivel tényleg lépésenként haladsz egy előre kiválasztott irányba, következetesen, naponta jó adagokban, a legkisebb részeredmény is elkönyvelhető sikernek, érdemes ráünnepelni valamivel, ami szintén előrébb visz.

Valamiért az ember úgy van bedrótozva, hogy a vállalásai, amik lehetőleg jó sok kellemetlenséggel és nehézséggel járnak amellett, hogy alapcél jól kijönni belőlük, elhitetik vele, hogy fontos/jelentős/megkerülhetetlen tényezője a társaságoknak, amikhez tartozik. Teljesen független ez attól, mennyire vagy társas alkat: egy-két emberből álló "osztagok" is pont ilyen dinamikák mentén működnek. Persze szülőkre mint társaságra kihegyezni a társas életet lehet nem szerencsés, akkor már inkább a mélyvíz.