Depresszió? Hogyan mondjam el a szüleimnek?

Az első karantén óta teljesen máshogy érzem magam mint azelőtt. Régen mindig boldog voltam és pezsegtem itthon is egyedül viszont mostanában egyáltalán nem.

A tüneteim közé ezeket tudnám sorolni

-folyamatosan álmos vagyok, mindegy mennyit alszom

-kedvetlen vagyok

-amit régen szerettem csinálni már nincs hozzá motivációm

-régen 0-24ben beszélgetni szerettem volna valakivel, mostmár ha a legjobb barátnőm kezdeményez akkor is nehezen írok vissza mert nincs kedvem beszélgetni

-többször is sírva alszom el

17 éves lány vagyok

Már több helyen utána néztem a depressziónak és mindenhol ezekhez hasonló tünetet találtam

Viszont én ha társaságban vagyok meg tudom játszani ugyan azt a boldogságot mint régen és nincsenek gondolataim az öngy*lkosságról. De volt már hogy megvágtam magam

Ha ez tényleg depresszió akkor hogy tudnám elmondani a szüleimnek úgy hogy ne az legyen a válasz, hogy minden korombeli így érez és csak beképzelem? (Régebben utaltam rá neki és akkor ezt kaptam válasznak, viszont azóta csak rosszabb lett)

Köszönöm