Létezik olyan fóbia, hogy valaki az idegenekkel történő telefonos beszélgetéstől irtózzon?

Én nem vagyok autista, nem tudok rola, de ugyanez.

Szeretem, ha ki tudom fejezni magam massal is, hangon kívül, hogy megertsen, ertse, hogy nekem fontos, vagy szomoru vagyok tole, nem ra ideges...

Szorongok is, felek, hogy nem tudom osszeszedni a gondolataimat. Elmultam 30

Perszehogy van, nekem is így volt. Igaz az én időmben alig volt telefon, be kellett járnom a környéket, hogy működő fülkét találjak.

Valószínűleg az zavar, hogy nem látod a másikat, nem tudsz alkalmazkodni azokhoz az úgynevezett nonverbális jelzésekhez, amik kisgyerek korunk óta körülvesznek, és észrevétlenül belénk is ivódnak (már akinek…).

Nekem az segített, hogy amikor kezdtek elkerülhetetlen elintézendőim lenni, akkor előre leírtam mindent, hogy kb. mit kell majd elmondani, hogy a másik oldal is mindenképpen felfogja, hogy miről is van szó. De tényleg mindent, a köszönéstől a bemutatkozáson át végig. Még az anyám nevét is felírtam, ha kellett, pedig azt ugye amúgy tudni szokta az ember.

Aztán persze a beszélgetés általában nem szó szerint úgy zajlott, ahogy elterveztem, hiszen a túloldalon is volt valaki, aki kérdezett, vagy mondott valami váratlant. De mégis jó volt a cetli: mert ott volt minden, amit mondani/kérni akartam, és ha közben egy cerkával pipálgattam is, akkor kisebb volt rá az esély, hogy valamiről elfeledkezzek.

Még pár zsebcsel:

Hivatalos ügyben szerecsés, ha rögtön az elején (persze a bemutatkozás után) azzal indítasz, hogy „lenne egy problémám”, vagy „a segítségét szeretném kérni egy dolgban”. Ekkor ugyanis már nem egy undok ügyfél leszel, akivel foglalkozni kell, hanem egy segítségre szoruló valaki.

Ha nem is túl részletesen, de nagy vonalakban ismételd vissza a kapott utasítást/tanácsot, amit az ügyintéző mondott (és közben ugye jegyzetelted is): „akkor ugye, ha jól értem, el kell mennem a… és oda kell elvinni… stb.”. Jó esetben megerősítik, amit visszamondtál, és ez mindkettőtöket megnyugtatja majd. Vagy kijavítják, amit mondtál: ekkor meg tudod pár kulcsszóval korrigálni a jegyzetedet.

Megy egyébként is merj kérdezni, akár többször is, ha nem értesz valamit! Elvégre azért telefonálsz, mert valamiben megoldást keresel.

A végen pedig okvetlenül köszönd meg: ez így emberséges, meg különben is,lehet, hogy holnap megint beszélnetek kell.

Ha esetleg utólag jössz rá, hogy mégsem volt teljes a beszélgetés, akkor ne habozz újra felhívni az illetőt, akár azon nyomban: ekkor még teljesen emlékezni fog a beszélgetésetekre, így hamarabb meglesz a kiegészítő válasz is, mint ha csak majd holnapután hívod, és kezdheted az egészet elölről (esetleg nem is vele, hanem egy másik ügyintézővel).

A fóbiák nem úgy alakulnak ki, hogy meg vannak határozva bizonyos fóbia típusok, kártyára vannak írva majd születésedkor kisorsolnak 1-et, 2-őt.

A fóbia tulajdonképpen bármivel kapcsolatban kialakulhat amely valamilyen traumatikus múltbeli eseménnyel van összefüggésben.

Még villafóbia is létezik. Van olyan aki a villáktól fél.

Szociális fóbia velejárója általában.

Nem vagy vele egyedül sőt...

Szociális fóbia.

Pl én is idegennek utálok beszélni, van hogy kb sokkot kapok - és nem tudok a belső feszkó miatt normálisan kommunikálni. Aztán látva hogy egy katasztrófa vagyok - csak még rosszabb lesz, és azt hiszik valami őrült vagyok :)

Közelebbi haverokkal meg azét nem szeretek, mert könnyen befolyásolható vagyok. Sok esetben nem tudok nemet mondani - még akkor sem ha ha belül elhatároztam magam.

Tehát súlyos kommunikációs nehézségeim vannak, és nem bízok összességében az emberekben. De élőben van hogy még rosszabb az egész..