Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Van, aki még magára ismer?...

Van, aki még magára ismer? Esetleg mi a megoldás, vagy van-e?

Figyelt kérdés
Van itt még olyan rajtam kívül, aki 22 évesen azt gondolja, hogy már most elrontotta az életét úgy, ahogy van? Nem szeretnék regényt írni, de eléggé kijött most rajtam minden, úgyhogy csak próbálok egy listát írni, rövid magyarázatokkal. Lehet, hogy picit össze-vissza lesz, bocsánat. És köszönöm, ha valaki elolvassa, hozzászól, esetleg megpróbál segíteni. Nekifutottam pár éve a jogsinak, nem sikerült 2-szer a forgalmi, feladtam, pedig szeretnék jogsit (szüleim mindketten fiatalon szerezték meg, kiváló sofőrök azóta is). Nekikezdtem egy egyetemnek, amit jónak gondoltam, nem tetszett,lusta voltam, mindennel bajom volt, ott hagytam. Most a 2. egyetememen vagyok, nem tudom minek jöttem ide, szeretnék diplomát, de lehetetlennek tűnik, a kompetenciáim kevésnek bizonyulnak hozzá. Egyik célom volt legalább egy diploma (szüleim mindketten több diplomás emberek), de azt érzem, hogy képtelenség. Párommal másfél éve lakunk együtt, ugye külön a szülőktől. Sosem voltam hatalmas rendszerető (míg édesanyám durván tisztaságmániás és maximalista), de nem mondtam volna magamat trehánynak vagy rendetlennek, most azonban egy nem is olyan nagy lakást sem vagyok képes rendben tartani, iszonyatos káoszban próbálom vinni az egészet, de csak egyre rosszabbnak érzem. Jelenleg munkanélküli vagyok, sosem csináltam vagy találtam olyan munkát, amit szeretek és szívesen csinálok, ezért a keresést sem sürgetem. Párom szegény egyedül dolgozik, ezekben a rossz időkben is, de ettől függetlenül és minden eddig leírttól függetlenül kitart mellettem. Vannak jó dolgok is az életemben, nem azt mondom. Vannak dolgok, amik kivételesen nem kudarcként végződtek, de sokkal több a kudarcom, mint a sikerem. Céljaim (már amik még vannak) elérhetetlennek, megvalósíthatatlannak tűnnek, egyre inkább halványodnak. És jelenleg ott vagyok, hogy nem tart sehova az életem, nem megyek előre csak esek visszafele folyamatosan. Körülbelül ennyit szerettem volna leírni, elnézést, ha nagyon összeszedetlen lett.

jan. 13. 02:06
 1/3 anonim ***** válasza:
Irtam privit, de mas felhasznalok miatt itt is leirom, hogy szerintem egyertelmuen a szuloknek megfelelni akaras sulya alatt rogyik ossze a kerdezo. Haromszor is a szulokhoz hasonlitja magat, kiemelve, hogy o nem tudja hozni azt, amit a szulei igen. A megfelelesi kenyszer nem hangzik valami sulyos dolognak, de olyan foku klinikai depresszio es egyeb szovodmenyek alapja lehet, amibol aztan ki se maszik az ember, vagy ramegy a fel elete. Sikerult megtalasztalnom... mindenkepp pszichologus kell. Pszichiater csak ha nagyon muszaj, mert az mindenert telegyogyszerez.
jan. 13. 02:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 Miquel ***** válasza:

Én úgy látom, javíts ki, ha tévedek, kérdező, hogy még nem nőttél fel. Gyerekként az ember megszokta, hogy a szülei tesznek a segge alá mindent, neki, magának nem kell úgy istenigazából megküzdeni semmiért. (Bár, a dolog természetéből adódóan, ezt senki nem így érzi.) Aztán eljön a felnőttkor, és ő ezt is csak félseggel akarja meglovagolni, nem akaródzik odatenni magát. Ilyen hozzáállással azonban borítékolható a sikertelenség.

Tehát tűzz ki egy célt! (Egyelőre csak egyet.) De azt úgy, hogy alaposan átgondolod, érveket és ellenérveket ütköztetve megtervezed az odavezető utat, feltérképezel minden lehetséges buktatót, és ezeket megpróbálod elkerülni. Aztán, ha megvan a terv, csináld is végig, ha a fene fenét eszik is!

Csak így érdemes!

jan. 16. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:
Igen ebben is van valami, vannak dolgok, amikhez már érettebbnek kéne lennem mint vagyok. Ez igaz és ezen dolgoznom kell. Illetve, hogy kitartóbb legyek. Mióta kiírtam a kérdést picit rendbe jöttem, átgondoltam a dolgokat és újult erővel folytatom a kis dolgaimat. Meg elhatároztam, hogy nem adok fel semmit, csak azért, mert bizonyos nehézségek adódnak.
jan. 19. 00:18

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!